Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

213

nélfogva hizeleg önmagának ezen megigazulási hitágazat fölfedezésével. Mit jelent e nyilatkozat, ha nem azt, hogy szent Pál szavainak Luther általi magyarázata egészen ismeretlen volt az őskorban?

Hasonlókat állíthatunk szent Máté e szavaira: „Igyatok ebből mindnyájan“ 26, 27. mellyekböl Luther követői a kehely használatárai átalános kötelezettséget akarják következtetni. Ezen szót „mindnyájan“ érthetjük úgy mint minden apostolokhoz, vagy mint minden keresztényekhez intézettet. Az anya- szentegyház soha sem hitte, hogy e szó minden keresztényhez szóló parancsot foglalna, sőt Luther előtt több század folytán közszokás volt a világiakat csak egy szin alatt áldoztatni. Az első keresztények számtalanszor fölmentették magukat a kehely használatától. Egy átalános zsinatban az egyformaság okáért és nagy kellemetlenségek kikerülése végett törvény által megerösité az egyház a már átalános szokást; mindannyi fölvilágositást nyújtó tény az iránt, hogy az egyház a ,,mindnyájan“t az apostolokat és a hatalomban következő utódaikat érintő szorosabb értelemben vévé, s nem akará Luther szerint azt minden keresztényre kiterjeszteni. íme ismét Luthernek önmagáról árult jó véleményen alapuló különcködés- és ujitásvágyi tanújele, a szentirás magyarázatában böl- csebbnek tartván magát minden előtte élő híveknél és az egyházat kormányzó korabeli hitpásztorok testületénél. így járt el Luther, tanításának minden egyéb pontjaiban. Valóban nincs tanpontjaiban egy is,mely- lyet a szentirás uj és mindenkorit egyház által elfogadott s tekintélyesitett magyarázatától, elváló értelmezésre ne fektetne. Ha önnek eziránt még kételyei