Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be
211 Helyid elleni Ítéletüket, meg kellismernünk, hogy Luther vele egy sorsot érdemel, sőt háromszorosan és számtalanszor súlyosabb Ítéletet vont fejére, nein elégelvén Helyiddel a szent hagyományt egy cikkben megtámadni, hanem azt mindannyiszor megkísértvén, valahányszor az ujitás szeretete ennek vágyát keblében fölébreszté. Nem volnánk tehát pontosak az igazságkimondásában, hacsak Luthert azon említett hitágozatok tanításáról vádolnék, mellyek a régi eretnekségeknek bűnül rovattak föl. Azon uj fordulat, mellyet a régiek tévelyeinek adott, a szélsőség, mellyre azokat üzé, az uj elvek, mellyeket azok létrehozatalában fölállított, s főleg azon elhatározottság, mellyel az átalá— nos hagyományt számos hitpontjaiban megtámadó, sokkal súlyosabban terhelik öt, mintsem egy egyszerű iratmásolót vagy pártkövetöt, miután t. i. ujitási tel— hűtlensége az öt megelőző eretnekfök mindegyikét fölülhaladta, ki vonhatná meg tőle a találmányok boldogtalanságát osztó dicsőségét? Ha továbbá figyelemmel kiséri ön Luthernek jogbitorlását a szentirás sajátságos értelmezésében, és a vakmerő nagyravágyást, mellyel uj és részletes magyarázatot merészelt az összes egyház magyarázata fölé erőszakolni, nem ismeri-e meg azon vonásokat , mellyek az eretnekségek számosabb vezéreit jellemzik? Ugyanis vizsgálja a tárgyat közelebbről és belátandja, hogy minden köztünk forgó vitatkozások a szentirás különböző magyarázata körül forognak. Számos többfélekép értelmezhető idézetek tétetnek a szenlirásból ; a katholikus a mindenkora értelem birtokában akar maradni ; Luther az ö képze14*
