Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

210

nyilatkoznak, hogy oly kevés kételyünk lehet, mintha mi magunk szemléltük volna azokat.

Tegyük föl egyelőre, ha úgy tetszik, hogy aszent- irásban mi sem találtatik mi e gyakorlatokat igazolná, de miután kétségtelenül az első keresztényektől öröklöttük azokat és az összes egyháznak állandó szokásában valának : minő lélekkel törekedhetett Luther azoknak elnyomására? Vagy megtámadható a liilér- zelmeket, mellyeken alapulnak a nélkül, hogy Helyiddel azonos hullámzó hányattatásba ne essék? Ugyanis nem egyenlő okból, s méltán nem ugyanazon pontok miatt vádolhatjuk-e Luthert is eretnekségről, mellyek miatt Ilelvid az eretnekek sorába jegyeztetett? Helyid tagadni merészlé Máriának állandó szűzeségét, állitván, hogy az üdvözitő születése után még több gyermeket szült Józseftől. A szentirás lapjai igen kevés anyagot nyújthatnak ezen ábránd megcáfolására, sőt mondhatni, vannak helyek, mellyek azt támogatni látszanak. Helvid azonban uj véleményének előidézésével ellene mondott a mindenkoru keresztények közös érzelmének; ez az ö merész tette. Tán Luther jobb volt? Vagy nem űzte hasonlithatlan vétkességgel sokkal tovább merényét dacára az anyaszentegy- ház átalános és állandó hagyományának, megvetvén a holtakérti miseáldozatot, a szentek segítségül hívását, a böjtölésrei kötelezettséget, s egyéb számos hitcikkeket, mellyek említését jelenleg mellőzni. Következőleg vagy Ilelvidet kell az eretnekek sorozatából kitörülni, vagy Luthert vele egy sorba helyezni ; vagy átkozva kell fölszólalnunk atyáink s az egész bölcs őskor igazságtalansága ellen, melly szerint egy ártatlan emlékét annyira meggyalázta, vagy ha aláírjuk