Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
2 erő csaknem mindenütt elnyomva tespedt ; hogy ezek, mint az állam szolgái nagy megvetésben részesülőnek : nevezetesen az egyház, melly sokaktól a lélek butítására szolgáló, s a politika érdekében működő rendőrségnek tartatván, megvetés és gyűlölet tárgyává lön. Ez oka, hogy a béke, csend csak csalékony sejtelem volt, hasonló a hamuban rejlő parázshoz, mely- lyet a legkisebb szellő is lángra lobbant; az illyen csend és nyugalom hasonló azon tikkasztó hévhez, melly a közelgő vihart megszokta előzni, s melly annál iszonyúakban pusztít, minél csendesebb s tikkasztóbb volt előbb a légkör. Eljött az 1848—ik év, és a zivatar beállott; a békét harcvihar, s a forradalmi csapatok lármái válták föl; az állam minden- hatósága a forradalom mindenhatósága által meg- szégyeníteték. Frank-, Német-, Olasz-, Cseh- s Magyarhont megrendítő e zivatar. A városok- s fa- lukbani fölkelés, nyilvános s utcai véres csaták, füstölgő faluk s romokba dűlt városok; a templomok pusztításai s szent dolgok becstelenílése, az egyházi s minden tekintély üldözése, halottak- és sebesültekkel megtölt kórházak; nyomor- és szükségben szenvedő anyák , elhagyatott gyermekek, kétségbeeséssel küzdő ősz apák a legközelebbi gyászos múltnak mindennapi szomorú emlékei; azon időnek, melly kö- nyörület nélkül mindent letiporni fenyegetödzött, minek életiétele ezredéves jogokon alapszik; s valóban úgy látszott, mintha e földön a forradalom hatalmán kívül más hatalom nem is léteznék. De a sors könyvében más volt megírva; a rém vissza van ugyan tartóztatva, de megölve, megsemmisítve még nincs,