Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
3 mert a lealázott vezérek ujjolag föltámadnak, s vakmerőbben emelkednek fól, már imitt amott ; ingatagabbak s veszélyesbek körülményeink, mint valaha, annál inkább, minthogy sokan kecsegtetik magukat, miszerint csalhatlan ellenszereket találtak föl a forradalomnak ellenében. Mindezt álomkint láttuk szemeink előtt elvonulni; azonban csalatkoznánk , ha mindezeket födolog gyanánt tekintenék. Ezek csak külsőségek, külnyilvá- nulásai a dolog másutt rejlő lényegének, a forradalom nemzette korszellemnek, mit hogy megérthessünk, szükség az emberi szív- és lelket átkutatnunk mint mindezen iszonyatosságok titkos műhelyeit. A lélek Istentől elpártolva a sötétség urának szolgájává aljasait. És valamint az álbölcsészet elméletileg föltétien hatalmat tulajdonító az egyes emberi észnek, s ezt a nagyobb miveit osztály kedves eszméjévé tévé : ágy a forradalom ezen eszmét a gya- korlati életbe akará átvinni. Valamint a reformatio az ész tekintélyesitésével az egyház tekintélyét meg- tagadá, állítván, miszerint minden egyes lélek, ki bizalmát a benne lakozó Szentlélekben helyezi, önmagát minden ismeret- és tudományban mint egyedüli tekintélyt állíthatja föl : úgy a forradalom is az ö folytonos kifejlődésében minden törvény tekintélyét öntetszése szerint lerombold, s az egyéni akaratot s vak szenvedélyt akará uralkodó hatalommá tenni. A reformatio maga teremtett magának vallást, a forradalom pedig önmaga csinál magának törvényt; a ki pedig önmagának vallást teremt, az magának a törvényt is önmaga készíti, s ki a törvényt maga készíti magának, az előtt a törvény 1*
