A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Előszó

Jiigy év gördült el ismét, egy év, melly nagy területet foglaland el a’ nemzetek’ történetének lapjain. Százados viszonyok forgattattak föl, ezredéves charták ’s alkotmányok döntettek romba, a’ történeti jognak ezentúl csak a’ szótárakban lesz helye. Most a’ nemzetek nagyszerű játékasztalnál ülnek; koczka gyanánt trónok szolgálnak, a’ nyereség melly után sóvárognak, a’ nemzetboldogság. — Fogják-e elnyerni, mi lesz kimenetele az életben járó nagy játéknak : az Isten tudja. Sortes mittuntur in ollam, sed a Domino disponuntur. ’S ha Isten kitárja fölöttünk véghetetlen irgalomkincsének boldogság hímezte szőnyegét, ha nem engedendi, hogy az emberiség önmagát emészsze föl: ki lesz az, ki az eszmék’ harczában kifáradt, nyugalom után epedő, állandó boldogságot szomjázó emberi nem’ fejére az olajágat föltü- zendi ? — Az egyház !

Nézzétek az egyházat! Az események’ lázrohama dúló förgetegként futja be Európát, mellynek földe fájdalmas nyögéssel viszhangozza az átvonuló orkánnak üvöltéseit : ’s oda fón a’ magas hegytetőn, a’ fólhők országának fölötte, sziklaerősen áll az egyház’ óriási épülete , ’s mosolyogva nézi az alatta csatázó elemek’ pusztításait. Pillantsatok vissza a’ történet’lapjaira! A’ római colossus porrá tört, ’s a’ port a’ kelet’ ’s éjszak’ barbar csoportjainak hadjárásai által keltett vihar nyom nélkül elfújta; a’ carolingok’ birodalma elenyészett; a’ capetek