A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Előszó

trónja villámsujtottan elhamvadott ; Napoleon’ hatalma semmivé lett: ’s az egyház, daczára minden ellene támasztott, sokszor iszonyatos viharnak, változatlanul, fogy- hatatlanul, erősen ’s virágzón fónmaradt. A’ ledöntésére irányzott zivatarok csak légkörét tisztiták meg, hogy szabadabban piheghessen, az ellene összetornyositott sötét fóllegek csak a’ korlát falakat mosák el, mellyek kifejlődését gátolák.

’S ha ezt jól megfontoltátok, mondjátok meg: lehet-e ember, olly eszelős, olly botor, hogy e’ szavak’ valóságát kétségbe vonja: e’ kősziklán építem föl egyházamat, és a’ pokol’ kapui nem vesznek erőt rajta!?

Ezen egyháznak tagja lenni: boldogság; ezen egyház’ czélaira kitclhetőleg közremunkálni : szent kötelesség.

E’ kötelesség’ élénk érzetének kifolyásául mutatjuk be jelen évi munkálatainkat a’ t. olvasó közönségnek.

Miért van az, hogy az egyház, daczára szembetűnő, kizárólagos jelességének, még is minden oldalról minden időben ellenséges indulattal találkozik, vádoltatik, ostro- moltatik ? miért van az, hogy ámbár minden helyesen gondolkodó ember kénytelen megvallani a’ katholicismus- nak más hitformák fölötti elsőségét, mégis vannak, kik az egyházon kívül, sőt ellenében állanak? miért van az, hegy ámbár az egyház a’ lelki nyugalom’, szellemi boldogság’ kifogyhatlan kincstárában részesíti tagjait, még is vannak saját fiai, kik az őket boldogító anyát szívtelenül eltaszitani, ellenségeivel vesztére szövetkezni nem iszonyodnak? Azért van ez, mert tanai, intézményei rágalmaztalak, félre- vagy épen nem ismertetnek. Ki a’ katholicismust ismeri : ellensége nem lehet, kell hogy követője legyen. Innen van, hogy a’ hitnek ’s vallási életnek ellenségei, midőn az emberiséget a’ hitetlenség’ moloch karjaiba taszítani akarják, a’ katholicismus’ rágal