A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
28 hogy ő örökké él; a’ milly igaz, hogy ő föláldozott teste-’s kiontott vérével az Atyát örökké engeszteli ’s dicsőíti; a’ milly igaz, hogy ő világ’ végzetéig nálunk és velünk marad, testének ésvé- rének munkáités érdemeit reánk alkalmazza; olly igazán jelen van az általa rendelt kenyér- és bor-alakokban igazán, valósággal és mivoltilag mind azon kegyelmek- és erőkkel, mellyek ő benne, az érettünk emberré lett, és halálig engedelmes fiúban találtatnak. Tehát tulaj don kép’ a’ kérdés utoljára abban áll: valljon Krisztus Jézus az emberré lett Isten’ fia-e a’ mi megváltónk, és az Atyánál örökké élő üdvözitőnk. Ha az; úgy hitünk, miszerint, valamint ő folytonosan közbejáró az Atyánál, úgy folytonosan kiengesztelő ’s életadó nálunk, semmi nehézségre sem talál; és az általa szerzett kenyér- ’s bor- elemek kétségkívül érzéki borítékai az ő valóságos és éltető jelenléte- ’s működésének. b. A’ másik szempont, melly hasonlókép’ Jézus Krisztusnak a’ legméltóságosabb oltári szentségben való igazi, valóságos és éltető jelenlétére vezet, e’ következő. Az embernek Istenhezi viszonya, hogyha természetszerű, életmű vés, és hasonló a’szőlőtőnek a’ szőlőtőhözi viszonyához.1) Az emberiség egészséges állapotában azon életből él, melly éltetőleg és megszentelőleg az I s t e n b ő 1 ömlik az emberbe. Csak úgy áll vele a’ dolog, mint az egye- temiség’ egyéb szellemeivel, mellyek, hajók, Istennel kapcsolatban vannak, és az éltető elemet, melly őket élteti, az Istenből szívják. Ezen szó: „0 benne élünk, mozgunk és vagyunk“ 2) egyetemes. Azonban az emberiség elpártolt az Istentől, és nem az Isten’ lelke mozgott és működött benne, hanem a’ gonoszság’ lelke. Az emberiség tehát beteg, élete természetszerűben, sőt, igazán szólva, lelkileg holt volt. Hogy ismét élhessen, vagy is szent és bol1) Ján. 15, 1. ’s köv. 2) Apóst. csel. 17, 28.
