A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései

230

rögzöttebbekké váljanak, és Istent még inkább gyűlöljék, káromolják.

De térjünk az előbbi kérdésre vissza. Mint lehetséges ezt megfogni? Hogy’ lehet némelly lélekre nézve a’ szeretet szintúgy, valamint a’ szigorúság hatásnélküli ? Mint lehet valaki annyira ellensége önmagának, ’s készíthet magának, megrögzöttsége által százszoros jajt? Valljon nem szabad-e? Miért nem tér meg tehát, ’s nem szolgál Istennek és az igazságnak? Hogy miért nem tér meg, és szolgál Istennek és az igazságnak, az csakugyan bizonyos erkölcsi álláspontról nézve meg nem fogható; de igen is megfoghatóvá válik, mihelyt az emberi lénynek mélyére tekintünk. Fájdalom! az emberi lélek, mihelyt Istentől elfordult, amaz elevenítő malaszt- tól tüstént megfosztatik, melly alázatossá, bizalmassá, bűnbánóvá, jámborrá, engedelmessé, önmegadóvá ’stb. teszi az embert; ’s az önzővé-, hideg-, gyűlöletes-, keserű-, hajthatlan-, bizalmatlan- és makacscsá ’stb. válik.

A’ büntetések és viszontagságok csak kevélységüket, gyiilölségöket, daczosságukat, és általában azon ördögi valamit keltik föl, mi bennök szendereg, és egyedül a’ kitörés’ perczét várja. Úgy van; senki se mondja kegyelet- és jószívűségének érzetében, hogy lehetetlen, miszerint valaha keserűség- és hajthatatlan daczczal forduljon el Istentől. Neki nincs e’ rémletes állapotról, de nem is lehet fogalma: azonban végtére mégis kétségtelenül beleesettnek érezné magát, ha (meg- fosztatva minden malaszttól) magát az önzés- és ördögnek engedné föltétlenül által. Újólag azt mondom: egy titokteljes, setét, keserün-hajthatatlan, daczos, ördögi jellemvonás rejlik az emberi lélekben. És jaj neki, ha Isten’ kegyelméből kiesik, ’s az ördög e’ hajlamot hasznára fordítja.

Mondják ugyan, hogy a’ szabadság, mint az ember’ lényegéhez tartozó, el nem veszthető, ’s ennélfogva még a’ legelvetemültebb is meg fog térni. De nekem úgy látszik, miszerint e’ hiedelem egy, az ember’ szabadsága felől táplált egészen hibás nézeten alapszik. Ok ugyanis a’ szabadságot egy, mindig egyenlő választási