A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
231 képességnek gondolják; minek pedig azt korán sem tarthatni. Először is, az ember általában nem képes a’ jót hathatósan választani, egyéb, mint Isten’ kegyelme- és segítségével. Ha tehát az ember Isten’ malasztját és segedelmét magától elűzi, úgy már előre, szó sem lehet róla, hogy a’ jót hathatósan választhassa. E’ mellett az ember’ önelhatározási ereje, ha nem használtaik, nem gyakoroltatik, sőt még a’ rósz kívánságnak föl is ál- doztatik, mindinkább fogy, és végre (a’ vétkezési hatalom’ ellenében) egészen semmivé lesz. Mert az ember arra is bir szabadsággal, hogy magát a’ szabadságtól megfoszsza. Igenis, az elvetemültség’ ezen fokára sülyedvén a’ választási képesség, a’ mennyiben az még fónmarad, egyedül a’ rosznak körében létezik. Abban, hogy a’ maga fajtalanságát, fösvénységét, gyűlöletét, bosszúját ’stb., az ember igy, vagy amúgy elégitse-e ki, még tehet választást : de hogy a’ tisztaságot, az irgalmasságot, a’ szives megbocsátást szeresse, ez olly távol van tőle, hogy nem csak hajlamot nem érez iránta, de még sejtelme sincs róla. Ez állapotban mindkettő ösz- szejön: Istennek lelke is elhagyta az embert, ’s az ember is eltávozott Istentől ; az ördög’ és bűn’ hatalmának vagyon átadva ; ellentállásra nem képes, de azt nem is akaró rabszolga. Óh csak ne tartsuk elveszithetlennek azon választási képességet, mellyel az ember közönséges állapotában bir, tudnillik a’ jó- vagy roszrai önelhatározás’ képességét; ’s ne tulajdonítsuk azt amaz elvetemült lényeknek is, kiknek a’ bűn második természetökké vált! Sőt inkább e’ szellemek a’ gonosznak hatalomköréhez vannak lánczolva, ’s csak ezen körön belül bírnak, mint mondók, szabad tevékenységgel. De, azt gondolják talán némellyek, hogy az isteni dolgok, főleg ha a’ halál a’ test’ kötelékeit megoldja, mindig bizonyos ingerlő hatást fognak a’ lélekre gyakorolni, ’s ez által az akaratot megtérésre ösztönözni. ’S akkor majd ez ingert az akarat is fogja követhetni ! Erre én azt felelem: itt újólag egy második, vastag alaptévedés forog főn, mintha tudnillik az elvetemültségének mértéke szerint, nem vesztené el az isteni fogékonysá
