A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
229 akár nem: ők békével tűrni szenvedéseiket egyáltalában nem akarják, ’s annál kevésbbé készek magukat megalázni. De talán azt mondjuk: a’ látogatás még nagyon is könnyű ; hadd legyenek csak a’ szenvedések kin- zóbbak, leverőbbek: és porban fognak csúszni, ’s kegyelemért esdekelni. Talán. De nincs-e rá példánk, hogy a’ bár iszonyú módon látogatottak is, koránsem csúsztak porban, koránsem esdekeltek kegyelemért, hanem vad fájdalomérzetben jajdulának föl; Istent és szűletésök’ óráját elátkozták, ’s méregtől tajtékozva, káromkodva múltak ki a’ világból? Vagy nincs-e rá példánk, hogy a’ már rothadás- és enyészetben fekvők is még szemtelen szavakra fakadtak, ’s örömet leltek a’ vétkekben, mely- lyeknek borzasztó áldozátaivá lőnek? Fontoljuk meg azt, mit erről sz. János mond, titkos jelenési könyvében. Hét angyal Isten’ haragjának hét csészéjét önti ki. A’ negyedik angyalról mondatik: „ki- önté csészéjét a’ napra, melly az embereket égetve kínozná; ’s az emberek iszonyú hőséggel kinoztatának.“ Mi lön következése? „Az emberek“, úgy mond, „káromlák a’ csapások’ bocsátásának hatalmával biró isteni fólséget; de az irántai tiszteletre nem térittetének.“ Tovább igy szól ; „az ötödik angyal kiönté csészéjét a’ fenevad’ trónjára: mire annak országát setétség boritá. Fájdalmukban nyelvöket rágták.“ ’S mi lett újólag a’ következés? „Káromlák Istent“, mondatik, „az ő fájdalmaik és fekélyeik miatt; de cselekedeteiktől meg nem térének.“ Végre mondatik : „a’ hatodik angyal kiönté csészéjét a’ levegőbe. Akkor támadának villámlások, csattanások és mennydörgések, és olly nagy fóldingás, minő soha sem volt, mióta emberek léteznek a’ földön. Minden szigetek eltűntek, a’ hegyek elenyésztek, és mázsányi jégeső hullott az égből.“ ’S újra, mi lön az eredmény az emberekre nézve? „Az emberek“, úgy mond, „káromlák Istent a’ jégeső’ csapásáért, minthogy az olly igen súlyos vala.“1) Ez tehát eredménye az emberek’ megtérítésére rendelt isteni büntetéseknek : hogy, ha ugyan lehetséges , még I) Titk. jel. 16, 8-31.
