A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
« 21 magát a kötelesség alól, mellyel maga alkotott önmagának? Ki az, ki midőn forró szenvedelmek áthágásra ingerük, az öncsinálta törvényt tisztelné? Ki az, ki magát a halál órájában saját bölcseségével vigasztalja s erősíti? — Oh minden emberi tekintély, s minden tulajdon bölcseségünk sem képes nyújtani az erőt, bátorságot s kitörést, mellyre hosszú, sokszor kisértett és nagyon szorongatott életünkben szükségünk vagyon. Egyedül Isten szava, csak az Isten által kijelentett kötelesség és szentesiték (sanctio) képes bennünket minden körülmények közt erősíteni, fékezni s vigasztalni. Egyedül ö az, kihez azon bizalommal, tisztelet- és szeretettel föltekintünk, mellyre hogy a harezban el ne vesszünk, szükségünk vagyon. Milly bizonyos tehát hogy van az embernek magasztos rendeltetése, s a milly bizonyos, hogy az ezen rendeltetéshez vezető ut hosszú , komoly s fáradságos ; szintolly bizonyos, hogy van tényleges isteni kinyilatkoztatás , mint az emberi nem rendeltetése elérésének lényeges föltétele. (I) Még egy elmélkedés: Az emberi szívnek legnemesb hajlama aszeretet. S valóban nem legcsekélyebbek azok azemberek közt, kik azt állították, hogy Isten a szeretet, hogy egy mindenre áldást hintő szellem uralkodik a mindenség fölött, s hogy az ember is nyert szivet, azon czélra . hogy azt a nagy szellemnek szeretettel áldozza. Vizsgáljuk most a világon levő sötétséget egész teljében ! Gondolható-e miszerint milliók és milliók szivet nyertek a végre, hogy e földi sötétségből fölfelé irányozzák reményök- és szeretőtöket, s hogy a szeretetnek Istene mégsem nyilatkoztatta ki magát nekik, s hogy szeretetöket sohasem viszonyozta volna atyaisága, kegye- s irgalmának egy közvetlen jele által? — Tehát milliók és milliók érző szivei nyertek volna, s arra teremtetvén, hogy évezredeken által az ég felé sóhajtozzanak s irányozzák szeretetöket, csakugyan évezredeken át az ég felé irányozták volna sóhajtásaikat s szeretetöket, s mégis semmi Istentől nem nyertek volna választ, semmi irgalomra nem találtak volna?! — Valóban barátim! vagy nevetség s képzelgés a szeretet Istene felöli s a szeretet egy legfőbb tör-
