A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
22 vényéröli tanitmány , vagy létezik tényleges kinyilatkoztatás, vagyis a nagy szellem viszon szeretető, s e szeretetnek az idő szükségéhez képesti közvetlen, szánalmat s irgalmat tanúsító bizonyítványa. c) Végre még következőleg elmélkedünk : Az igazság s bizonyosság utáni vágy s azoknak szükségessége mélyen be van oltva az emberi lélekbe. Mindazonáltal mint fölebb láttuk, nem sikerül az embernek elvítázhatlan bizonyosságra jutni. Miért van ez? Síiért adott Isten az embernek igazság utáni forró szomjat, s nem egyszersmind elegendő erőt is e szomjat eloltani? Ennek oka csak kettő lehet: vagy hogy az ember elismerje, miszerint minden igazságnak kutforrása nem benne — az emberben — hanem Istenben van, s hogy e szerint Istcntöli függést, s Istenben való hitet tanuljon. Vagy pedig hogy az ember számtalan tévely- kétely- s botorságon keresztül végre önnön erejéből igazságra s bizonyosságra jusson, s kivívja a dicsőséget, miszerint önnön iparkodása által elhatott a világossághoz. Mellyiket akarjuk elfogadni a kettő közöl ? — Ha pantheisták vagyunk, az u- tóbbit ; ha pedig személyes Istenben hiszünk, hogy az ember inkább alázatosság- és szcrctetre, mint nagyravágyás- és jégkeblüségre van teremtve, akkor csak az elsőt fogadhatjuk el. Mert csakugyan káromló gondolat, hogy az igazság útja nem azért olly nehéz az embernek, hogy magát megalázza , s Istenhez világosságért esedezzék, s Istentől a világosságot elfogadja ; hanem azért, hogy ezredéves küzdelem után önnön erejéből világosságra, s ez által egy magát kinyilatkoztató Istcntöli függetlenségre, s kevély fölfuvalko- dott önelégültségre jusson. •— Oh milly gondolat ! hogy a mélyen belénk oltott igazságszomjnak nem az a rendeltetése, hogy bennünket az igazság kutforrásához — Istenhez vezéreljen , hanem kogy Isten az embert kilökje a kétely éjébe, s öt évezredeken át vezérfonál s kinyilatkoztatás nélkül hagyja a kétely éjében, egyedül azért, hogy az ember magát tőle végképen emancipálja, s végre mint ö n ma- magából létező világosság tűnjék föl. Smégis ok-
