A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
20 elmozdítja, 3) hogy a kinyilatkoztatás által tudomásra jutott isteni igéről gondolkodott s annak bölcsességéről tanúságot lett, s jelenben is gondolkodik s tanúságot tesz. Ellenben bizo nyoss ágot nyújtani nem bírt s nem bir , sa gyözellen skepticismus örökké gúnyolja a bölcselkedés dogmatismusát. b) Tegyük hozzá, hogy az emberi szív természetes h aj— la mot a hitre hoz magával a világra. Milliók és milliók a legnagyobb készséggel fogadják, mi igazság gyanánt nyujtatik nekik. Mit mondjunk már most? Valljon nem azért teremtette-e Isten a tanítást sürgetőknek s hívőknek a milliókat, hogy azokat tanítsa, s hitüket igazsággal viszonyozza, hanem hogy hamis tév- tanitók zsákmányává előrendelje? Távol tölünk e gondolat! Ki az ember szivébe beoltotta a hitet, az bizonyára a hit szavát, vagyis az igazság szavát melly fölülről jő, olly kevéssé tagadta meg tőle : mint meg nem tagadta a vizet, ki a Szöulját teremtő, s nem tagadta meg a világosságot, ki a szemet képezzé. c) Ide járul még egy más elmélkedés is. Az embernek vagy azon hivatása van, mint az állatnak — t. i. enni, inni, nemzeni s meghalni ; vagy hivatva van nagy tusát küzdeni a világ, a test, kevélység s fösvénység, a szükség és halál ellen. Ki megelégszik állat lenni, azzal nem vitatkozunk. De ki magasb méltóságot s rendeltetést tulajdonit magának, e kérdést kénytelen intézni önmagához : honnan veendőm hosszú s komoly pályámra a szükséges erőt? honnan a bátorságot szent harezomhoz ? honnan ezernyi kísérletek, honnan fájdalmas mélyen sújtó szenvedések súlya alatt a kitörést?— Annyi bizonyos: ha a küzdelem, a szenvedés s a halál har- czát akarom várni, bátorsággal s győzelem s kitörés erejével kell bírnom. Melly szó, melly igazság már most az, melly a győzelem erejét és a kitürést belém csepegteti ? Az e m- berek szava-e, vagy Istené? Azon nézet-e, mellyel én magam képeztem, vagy Isten kijelentése ? Oh ki fog az iszonyú szenvedések szorongatásai közt önmagához hü maradni ? Ki nem gondolkodik máskép szerencsés, mint a szerencsétlen napokban? Ki nem tudná álokkokal fölmenteni
