A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
310 dds mételyétől megóvni. De fáradalmainak gyümölcsét, minden törekvéseinek daczára , a dér dermesztő fagya fölemésztvén, a békétlenség marczongló férge befurta magát nyája közé, mellynek nagyrésze Vathától elcsábittatván, a pogányságra tért. Péter, miután András és Levente meghívásáról hirt vön, hogy életét biztosíthassa, futással akart megmenekülni, de mielőtt ezt tehette volna, minden ut elzáratott előle. Nem sokára egy szerencsétlen ellentállás után elfogatván, szeme világától megfosztatolt, és a székesfehérvári börtönben kevés idő múlva bevégzé gyászos életét. Azalatt András és Levente seregeikkel Pesthez közeledének, hogy itt a Dunán átkelvén, mennél előbb a koronázás helyére Fehérvárra érhessenek, hol akkorában már az ország nagyjai együtt lévén, reájuk várakoztak. Az egybegyűltek közöl Gellért, Buldus, Besztert és Be- neta püspökök, és Zonuk szolnoki gróf elhagyván Fehérvárt Pestre indultak, hogy ott a királynak az elöleges tisztelgést megtegyék, és öt a többek nevében fogadván, Fehérvárra kisérjék. Ut közben bizonyos Dyod nevű helyre érkezvén, sz. Szabina tiszteletére épült templomban misét hallgattak, mely- lyet Gellért mutatott be az Urnák. Mise után Gellért az össze- sereglett néphöz beszédet tartván , látnoki előrelátással ekép jövendölte meg nem sokára bekövetkezendő vértanuságát : „Halljátok szeretett testvér püspökök és ti mindnyájan, kik jelen vagytok ajtatos hivek ! és tudjátok meg : hogy mi e napon vértanúi koszorúval diszesitve menendünk urunk Krisztusnak elébe. Tudatom tehát veletek az isteni végzet titkát, mellyel nekem az Ur ez éjei kinyilatkoztatott. Láttam t. i. urunkat Krisztus Jézust szűz anyjának ölében ülni, ki bennünket magához intvén, tulajdon kezével nyújtotta nekünk szent testét, de midőn Beneta társunk feléje közelednék, elvonta azt. Ennek következtében tehát Beneta a vértanuságban részt nem vesz, s a vértanúi koszorút velünk elnyerni nem fogja.“1) 1) Lásd „Manuscriplnm monasterii Lunaelacensis“ Battyányinál. 848 és 439. lap.
