A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből

311 A szent püspök szavai fájdalmas elöérzelet keltettek föl társa­iban, s a csíiggedés és fájdalomnak érzete kinos vegyületben árasztotta el emberi gyöngéjüket, de Gellért a szent férfiú, — ki előtt a jövendő titkos kárpitja már tárva volt, — tánto- rithatlan elszántsággal bátorította társait a szenvedendök békés eltűrésére , minek olly hathatós sikere lön, hogy püspöktár­sai legnagyobb örömmel és lelkesedéssel készeknek nyilatkoz­tak Krisztusért mindent szenvedni, sőt ha kell, éltöket is föl­áldozni. Nyugodt lélekkel folytatók tehát utjokat Pest felé, hol Endrét és Leventét valónak bevárandók. Elérték már Budát, és Kelenföld moh lepte szirtei alatt legnagyobb csöndben ha­ladónak, midőn a Vatha vezérlete alatt itt tanyázó pogányok jöttöket megtudták. Rémítő ordítással rohant a pogány csorda püspökeinkre, legelőször is iszonyú közáporral támadván meg őket. Gellért látván a dühétől elragadott pogányokat, keresz­tet hányva reájok, ezzel vélte lecsillapíthatni bőszültségöket, de erre még jobban fölingeredvén a pogányok, fölforditották Gellérlnek kocsiját, ezután két fogatú kocsiba ültetvén Kelen- feld magas ormáról a mélységbe letaszították, s a kiálló szik­lákon esés közben szétroncsolt testét mindaddig kövezték, inig súlyos karjaik alatt az ártatlan áldozat végkép elte­rült. Eszmélet nélkül hevert már a szent püspök holt teteme, midőn lándzsákkal keresztül veretvén, feje egy szikladara­bon szétzúzatott, Kisasszony havának 24-én 104(1. évben. Teste az nap temetetlenül hevert a hegy alatt, másnap azon­ban a jámbor keresztények siránkozások és jajgatások közt vitték át Pestre, s ott a szent Szűz tiszteletére épített tem­plomban tiszteségesen eltakarították. Az áradozó Duna szőke hullámai hét évig nyalogatták a sziklát, mellyel Gellért vére pirosra festett, de azt onnan le nem moshatták, míg a Csanádi papoktól fölszedetvén , a kővel együtt Csanádra vi­tetett, s ott sokáig tiszteletben tartatott. 2) 1 1) Ugyanott, 350 és 351. lapon. És Chronica Hung. Joannis tie Thu- rócz“ cap. XL. tie martyrio S. tíerardi Episcopi Schwandt- nernál 169 és 170. lapon. Lásd „Manuscriptum monasterii Lunaelacensis“ Battyányinál. 351. lapon. — Chronica Hung. Joannis de Thurócz cap. XL. sat.

Next

/
Thumbnails
Contents