A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
304 tását, a keresztény hit ápolását, a jövendőbeli királyhozi szeretetet, és hő ragaszkodást, s ez volt az, mit szeretett népe képviselőinek véghagyománykép átadott. Nagyboldogasszony napjának elöestvéjén fölgyógyulásának minden reménye eltűnt. Másnap kívánsága szerint beteg ágya mellett Gellert végezte a sz. misét, s Gellért részesítette öt a haldoklók szentségében*), mi után csakhamar életének vége lön. Letűntek e királlyal a magyarok boldog napjai, kik ha boldogabb napokat kívántak magoknak, mindannyiszor az István alattiakat emlegették. Érezték, kit vesztettek el Istvánban, de veszteségük pótolhatatlan maradt, mert valamint a nap letün- tóvel sötétség szokta födni a láthatárt, úgy a kereszténységet is István elhunyta után a sötétség fődé. István volt országunkban a terebélyes tölgy, inellynek százados lombjai alá vonult a nap melegétől tikkadt nyáj ; s ime a tölgy, melly annyit küzdött az idő viharaival, az enyészet súlyától földre téríttetik, s a nyáj menedék nélkül tébolyog. Péter Istvánnak utódja tehetetlenebb volt, hogysein e nagy királyt csak egy tettében is utánozhatta volna; nem csoda tehát, ha a keresztény hit terjedése, s az ország boldogságának előmozdítása tespedésben és pangásban volt országosának egész ideje alatt. Péter csak hamar feledve István intéseit , idegen létére a magyarokat gyűlölni kezdé, s az ország minden hivatalait mellőzvén a magyarokat, olaszokkal és németekkel töltötte be ; ezekre bizta a várak őrizetét, terhes adót vetett a népre, mi több, feslett élete miatt mindenkitől utáltatott. A kedélyeket magától elidegenitvén, nem csoda ha a zsarnok fejedelmet, a jogaikat és szabadságaikat annyira féltő magyarok, országosának harmadik évében elűzték, s helyébe közmegegyezéssel Aba Sámuelt Istvánnak rokonát királynak választották. Péter látván a forrongó kedélyeket, Henrik német császárhoz folyamodott segélyért, kiben mint a következés fogja igazolni , hatalmas pártfogóra talált. ’) Lásd „A három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatját“ Fessier után a 146 és 147. lapon.
