A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
301 kartak, Gellért ezek számára nyilványos iskolát nyitott , mellyben szinte Walther, Gellért szerzeteseinek legjelesbbi- ke, foglalta el a tanilói széket. Ez előadásaiban az olasz rendszert követve, olly számos hallgatóságot csöditett Cseh, Lengyel, Franczia, és Németországból Csanádra, hogy ö maga a munka terhét viselni nem győzvén, püspöke közbenjárására a fehérvári királyi tanodából Henriket nyerte segédül. Hagyjuk Gellértet megyéjének illy virágzó állapota mellett püspöki hivatalában működni, és vessünk futó pillanatot István országlásának folyamára ; látni fogjuk öt nehéz aggódásba merülten azon tűnődni, kire bízza fia elhuny- tával országát és árva népét? sok álmatlan éjszakában kerülvén neki azonmarczonglótöprenkedés: ki lesz holta után országában az igaz hitnek rendithetlen bajnoka ? Éltek u- gyanis még nehányan Árpád véréből, u. m. atyja testvérének Mihálynak unokái — azaz Kopasz Lászlónak fiai — András, Béla és Levente, kik ekkor tájban majd Cseh, majd pedig Lengyelországban tartózkodtak, de ezek a királyi polezra alkalmatlanoknak lenni látszottak. Élt még Vazul is, Mihálynak Geyza testvérének második fia, de ki féktelen erkölcsi miatt a nyitraí várban fogva tartaték, ez, minekelötte az országot bírhatná, szerencsétlen lön, mert szeme világától álnokul megfosztatván a kormányra tehetetlenné tétetett. Nem lévén tehát más, kire hagyja országát, nővérének fiát, Pétert szemelte ki utódául, kit, hogy a magyaroknak bizodalmát megnyerhesse, szokásaikat pedig betanulhassa, még országlása alatt seregeinek vezérévé nevezett. István örökösét Pétert, ki mint keresztény született, s mint keresztény neveltetett, a jónak minden kigondolható nemében oktatta, rémélvén, hogy fáradalmait szép siker követendi, mert Péter Istvánnak atyai intéseit elfogadni, tét— * *) *) Lásd „Manuseriptum monasterii Lunaelacensis“ Battyányinál 328— 335 lap. *) Lásd Pray Historia Reg. Hung. Thom. I. pag. 32. —
