A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
16 az állittatik, hogy Isten, azaz Elohim az emberi nevelte; sőt c nevelésről szóló egyes töredékek is cmlittetnek. De Cez ellenvetést tehetik) ha tán egy ős kinyilatkoztatás tényét nem is lehetne tagadni, több azonban nem volt szükséges, mint hogy az ember egyszer mindenkorra szellemi erejének használására kiképeztessék. Ha már egyszer gondolkodó lélekké vált, azontúl csak gondolkodó erejét kellett megfeszítenie, hogy teremtöjét, s iránta való viszonyát föltalálhassa. Mai napon is, ha meg akarjuk ismerni Istent, s iránta való viszonyunkat, elegendő erre saját erőnk, s nincs szükségünk különös kinyilatkoztatásra. — Vizsgáljuk meg ez ellenvetést ! — Azt mondtam , hogy az ember lelke lélek által ébresztetik föl. Most azt mondom továbbá, hogy a bűn az emberben bűn — s az eszelösség eszelösség állal ébresztetik föl. Már pedig mennyire csak az emberi nem története terjed, a gonosz mindenkor meg volt a világban. Nem tartozik a dologhoz , hogy honnan jött -, elég hogy a mennyire csak az emberi nem története fölmegy, a gonosz mindenkor meg volt a világban. S igy lön, hogy a bűn is mindig tovább terjedt, s az atyák kábasága mindannyiszor megújult a fiákban, s e- zekben még nagyobbodott is. Az egyszer tisztább istenismeretre fejlesztett emberi lélek tehát nem hogy sértetlenül, vagy még folytonosan kiművelve is , származtatta volna át e tudatot maradékaira; hanem e helyett a bűnt, s ebben és ezzel a sötétséget terjesztette szét. S ez ismét történeti lettdolog. Vagy nevezhetsz-c népet, melly a tisztább vallási fogalmakat , amilyeket az őskorból vön át, megőrizte volna ? Nem merültek-e mind bűnbe s ezzel szellemi sötétségbe annyira, bogy a halhatlan Istennek dicsőségét a halandó emberek és a madaraknak és a négylábúnknak és a csúszómaszóknak hasonlatosságára változtatták. 2) Sőt Israel népének egész története valljon mi egyéb, mint az egy Istenben, a mennyek és földnek teremtőjében való hittől folytonosan mindig megújított elszakadás történőié? — Az ős kinyilatkoztatás tehát semmi é- letre nem volt elegendő. Sőt inkább az emberiség még képte') I. Mózs. 2, 19. s köv. Rom. 1, 18. s köv.
