A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

17 len is volt ez ős kinyilatkoztatást eredeti tisztaságában meg­őrizni. A külön népek vallásaiban fonák és undorító vallási fogalmakat tisztákkal vegyítve találunk, de a tiszták, mint be is lehet bizonyítani, alcgrégiebbek, a fonákok s undorítók pedig a kornak találmányai. Illy kevéssé volt tehát képes az ember a kapott vallási örökséget — nem mondom nevelni, hanem csak — megőrizni. Ennélfogva nem volt egyéb hátra , mint hogy vagy az egyszer az emberi lé­lekben megtermett sötétségből folytonosan sötétség származ­zék , vagy Istennek másodszor is az ember nevelőjévé kellett válnia, hogy olly világosságot teremtsen a világban, inelly képes legyen a betörő, s már betört sötétség ellenében a súlegyent föntartani. Mellyiket fő jük választani a kettő kö­zöl? Bizonyosan nem tévedünk ha mondjuk, hogy az , ki az embert különösen közbenjötte által eredeti szellemi kisko­rúságából kiemelte, öt egyszersmind különös közben­jötte által a bekövetkezett szellemi elsötétülésböl is ki­segítette. b) Vegyük most emberi valónk egy másik hajlamát szem­ügyre. Mihelyt öntudatra ébredünk , azonnal föltárnád ben­nünk a függés érzelme. A függés törvényének alá van vetve az egész világ: minden, mi létezik más valamihez van kötve. Már pedig az a természet rende, hogy mindig az, mihez más valami kapcsolva van, ez utóbbinak szükségeit pótolja, így a szántóföld világosságot s meleget, harmatot s az ég" esőit szomjuhozza ; de viszont a nap világosságot s meleget, a felhő esőt ad neki s meghüvesiti. így a gyermeknek any­jára van szüksége s utána kiáltozik ; az anya pedig viszont táplálja s gondját viseli a gyermeknek. Az embernek is érzéki részét tekintve szüksége van a természetre, s annak adomá­nyaira , mellyekkel emez öt viszont gazdagon ellátja. Azt mondják tehát : és az ember lelke, ha is hason­lóképen függőnek érzi magát —■ függőnek egy fölötte létező lélekkel, és az ember lelke, midőn ezt kérdi : honnan, hová, hogyan ? nem találna viszon­zásra? Az, kihez kötve érzi magát, elrejtőznék előtte?— Hogyan? a gyermek függésének érzetében anyját kiáltja, s '2

Next

/
Thumbnails
Contents