A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
123 az embernek szüksége volt, s melly neki onnan fölülről — épen Krisztus Jézusban meg is adatott. S ezért már fölebb volt szó Krisztus Jézus megszentesitö cselekvőségéről, s a mi ott elöszámláltatott, az Istennek újra teremtő, fölvilágositó, s ösztönző ereje. Más segélyre, és Szenllélekre nincs szükség. — Jól van. Épen az a kérdés, valljon történeti, egyszer mindenkorra a világban megjelent s igéjét és müvét a világban fölállító Krisztus mindaz-e , mire szükségünk van, hogy megszenteltessünk s az örök üdvösséget elnyerjük, s miben Krisztus bennünket részesített? — Én azt felelem : mindenesetre Krisztus azon ige állal, mellyet a világnak hirdetett, világossága a világnak ; s mindenesetre ö ereje s élete a világnak a világban fölállította igazság, s példakép által. De a külsőleg kimondott ige, a külsőleg fölállított igazság, a külsőleg adott példakép b e h a t - e az emberbe ? Más szavakkal : az ige válandik-e mély s élénk ismeretté, erős s örömteljes meggyőződéssé, a példakép fog-e megragadni s lelkesitni, az ige, s példakép minden egyéb nélkül fogja-e a lelket ujjáteremteni s megszentelni? Én azt mondom ; ez egyébvalami nélkül nem fog megtörténni. Az ige s példakép t. i. k ü 1 s ö- leges, s magában élettelen valami, csak hang és minta. Az ige s a példakép hogy kezeli a magába zárt tartalmat, s lelket, hogy azt a lélekre átvigye s belé öntse úgy, hogy a lelket általa áthassa, s megszentelje? Nyilvános, hogy ez a dolog bökkenője; és a kiilsöleges s történeti Krisztus mitsem használ, ha a benne létező, ébresztő s megszentelő erő nem vitetik át, s nem öntetik a lélekbe. Mit felelsz ? Azt mondod: a történe ti Krisztusnak , azaz : Krisztus igéje - s müvének a szellemi Krisztusra, azaz a Krisztus igéjében s müvében rejlő lélek- s életnek élő megismerésére , s fölfogására való átalakulása az embernek, — az ember részéröli hallási készségnek, gondolkodásnak, elmélkedésnek, fölfogásnak müve. Az csakugyan elvitázhatlan, hogy az ember szabadon fölfogó cselekvősége az említett átalakulásra közreinunkál, s közremun
