A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
124 kálnia kell; hanem azért még ez átalakulás egyedül az ember által, vagy legalább legközelebb az ember által még semjö létre. Mert, hogy érheti el az ember önmagától,hogy Krisztus kinyilatkoztatta valamelly igazságot mély élettartalma szerint megértsen? — Az ember hallhat, mintha nem hallana, láthat a nélkül, hogy értene, a fölülethez tapadhat a nélkül, hogy az elrejtett igazságot sejditené. Igen , ki dicsekedhetik az isteni dolgokról, habár azok tanczikkekben fekszenek előtte : leakarom róluk vonni a fátyolt, szemökbe akarok nézni, s magam elé állitandom azokat egész magasságuk-s mélységökre nézve ? Tehetetlen kérkedés! Elrejtette Isten ez igazságokat abölcsek elöl, s kinyilatkoztatta a kisdedeknek, hogy megmutassa, mikép nem az emberek akarása s tetszésétől függ azoknak világosságra hozása. — Ép úgy, hogy érheti el az ember önmagától, hogy Krisztus kinyilatkoztatta valamelly igazság erő- s örömteljes és megrendithetlen meggyőződéssé váljék? Mi ma előttünk a legnagyobb , s legéletteljesebb bizonyosság s meggyőződés, néhány hónap múlva talán már csak száraz tanczikként merülend föl emlékezetünkben. Mi ezt sajnáljuk, s igen szeretnök az előbbi meggyőződésnek élénkségét; de ez elmúlt, s habár idővel azt megint megszerezhetjük, ezen pillanatban azonban még sem áll hatalmunkban azt parancsolni neki, hogy álljon elé. így p. o. ezreket látunk, kik örömteljesen áldozták föl bitókért vérüket s életüket, mialatt mi, ha mindjárt néhány keresztény tanczikket alapossággal vitassunk is meg , még sem bírunk elég elhatározottsággal egyikért is koczkáztatni fejünket. Midőn azonban a hitért buzgó vértanukat csodáljuk, s irigylésre méltóknak találjuk, áll—e hatalmunkban (mint akarjuk s kívánjuk) hasonló hitbeli buzgalmat szerezni ? Nem. — Épen igy áll a dolog a megszentelő erővel is. mellyet Krisztus igéje, s müve a hívek gondolkodására s tetteire gyakorolni képes. Sokszor elragadtatva érzi magát az ember, s istenes és erénydús gondolatok s tettek mint természetiek , mint könnyük és kedvesek tűnnek fül előtte. Sokszor pedig a legmélyebb s legfönségesebb igazság is csak erőtlen benyomást tesz rá, sőt közönyösen s hidegen hagyja.
