A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
94 a bűnt s halált megsemmisíti, *) azért valamint akarata szintúgy hatalma is van jóvá nem tett bűneink következményeinek határt szabni. Ha tehát valami képes aggodalmas lelkismeretiinket megnyugtatni, s (mi még több) a megsértett tárgyilagos erkölcsi rendet helyreállítani, bizonyára ö az, kiben mindazon rósz, mellyet elkövettünk Isten szemei előtt már el van törülve, mennyiben ö ezen eltörlésért kezeskedik. Igen a hátramaradt roszra nézve, mellyik megnyugtatás hasonló ahhoz, melly abban áll, hogy Isten fia vá- lalja föl azon rosznak eltörlését? S általában, létezik-e e tekintetben a bűnösre nézve más megnyugtatás? 2) Az eddigiekből megismertük az összefüggést Krisztus müve s az emberiség bűne s kiengeszteltetése közt. Azt mondjuk: oh ennyire nem képes a világ teljesíteni azt, a mivel tartozik; de milly csodálatosan és mélyen teljesíti azt Krisztus müve! — De talán csak kigondolt s korántsem tárgyilag való Krisztus müvének a világ bűne s kiengesztel- tetéséhezi ezen mély vonatkozása? — Erre következőket jegyzünk meg. Mi az említett mély viszonyt Krisztus müve s a világ bűne s kiengeszteltetése közt semmi esetre ki nem gondoltuk, sőt ebben a sz. írás az, melly e viszonyt úgy mint azt előadtuk, állítja. (Hasonlítsd össze az idézett helyeket, s más hasonlókat.) De tán a sz. Írás szerzői költötték az említett magas jelentőséget, melly Krisztus müvének névszerint halálának tulajdonittatik? — De milly mély belátást Isten lényegébe, a bűn természetébe, s az Istenncli kiengesztelödés örök föltételeibe szükség föltennünk, hogy Krisztus halálának azon jelentőséget tulajdoníthassuk, melly azzal a sz. irás szerint össze van kötve! Hol találkozik a zsidók és pogányok közt, minden kiengesztelödési tanaikban, s kiengesztelödési intézményeikben csak nyoma is azon kiengesztelödési tannak, melly föltűnik Jézus Krisztusban, az örök főpapban, ki halála által a szeretet végetlen engedelmességében ment be a szentek szentjébe, s érettünk ö- rökké él az Atyánál? Azon eset tehát, miszerint valaki 1 1) 1 Kor. 15, 24 s köv.
