Hepp, Johann : Keresztény egyháztörténet a magyar ifjuság számára (Pest, Trattner és Károlyi, 1847)

Második időszak. Nagy Konstantin első keresztény császártól nagy Károlyig 312-800

87

belügyeire is forditá gondját, midőn 325- ben birodalmának összes püspökit Niceába egybehitta volna, hogy ott a Krisztus is- tenségérőli igaz tanitmányt az eretnek Arius ellen megerősítsék. Ezen első közönséges egyházi gyülekezetben Konstantin is megjelent, és az egybegyült atyák iránt olly nagy tisztelettel viseltetett, hogy addig le sem ült, mig tőlük engedelmet nem nyert. 330-ban a pogányságnak még nagyon hódoló Rómát elhagyván, Bizanczba ment lakni, melly nevéről Konstantinápoly-, az az Konstantinvárosnak neveztetett. E város két világrész közti fekvése, s kivált keresztény népessége miatt, igenis beillett az uj keresztény birodalom fővárosának. A szent keresztséget csak kevéssel halála előtt (337) vette föl, attól tartván, nehogy előbb megkeresztelkedvén, később pedig vétkezni találván a szent keresztség ma- lasztját elveszítse. Az akkori háborús idők, a császár gyarlósága s gyanakodása, ki legközelebbi rokoni által trónja biztosságát, s pedig nem minden ok nélkül, ve- szélyeztettnek hitte, valamint a keresztény hit igazságairól hiányos ismerete a különben szelíd lelkűt némelly kegyetlen tettekre is bírták. Konstantinnal igen sok pogány