Hepp, Johann : Keresztény egyháztörténet a magyar ifjuság számára (Pest, Trattner és Károlyi, 1847)

Első időszak. Krisztuss Jézustól nagy Konstantin első keresztény császárig 1-312

71

nyer és bor tétetett, mellyek azután meg- áldattak, s fólöttök Krisztusnak azon szavai mondattak el, mellyekkel ő az utolsó vacsorát rendelte. Ezután legelőször a püspök, azután az áldozópapok, végre a nép áldozott. Végre zsoltárokat énekeltek és imádkoztak. A betegekhez az Ur testét a szerpapok vitték. Az illyetén urvacsorai ünnepéllyel eleintén össze volt kötve az úgynevezett szeretet lakomája is, mintegy utánzása azon vacsorának, mellyet Krisztus apostolaival tartott. Ehhez mindenki kenyeret és bort hozott annyit, mennyi tőle kitelt. Miután pedig az Úrvacsora megünneplésére szükséges kenyér és bor elkülönöz— tetett, a fólmaradt részt barátságos lakomára fordították, és a szegények közt kiosz- ták. Tertulián ekép irja le a szeretet lakomáját; „Az evéshez imádkozás előtt soha sem ültek le. Mindenki csak annyit evett, a mennyi illett az önmegtartóztatókhoz. Ha beszélgettek, Isten jelenlétéről mindig megemlékeztek. Azután kezöket megmosták és világosság gyujtatott. Felszólittatott mindenki, hogy vagy bibliából, vagy emlékezetéből valamit énekeljen. Végre az egész imával végeztetett.“ Ezen szokást azonban a beharapódzott visszaélések miatt az egyházi zsinatok megtilták.