Hepp, Johann : Keresztény egyháztörténet a magyar ifjuság számára (Pest, Trattner és Károlyi, 1847)

Első időszak. Krisztuss Jézustól nagy Konstantin első keresztény császárig 1-312

31

kor elfogattak, túlfeszítettek, másokat elevenen fölmetszettek, hogy föllelhessék a netalán elnyelt aranyat bensejökben. Az éhség olly iszonyúan növekedett már a városban, hogy a lakosok nem csak a pai- zsokról leszakasztott bőrt és szénát, hanem az eltemetett holttesteket is fölhasználták étkül ; sőt egy anya saját gyermekét főzte meg eledelül. A holtakat nem lehetett már többé eltemetni, hanem vagy a város falain vettettek ki, vagy a házakban hagyattak. Egy szemtanú mondja: „soha egy város ennyit nem szenvedett. Maga az Isten volt, ki e népet megátkozta ; de nem is volt bünösebb nép a földön, mint ez.“ A város több részeit a rómaiak már meghódíták : de a zsidók még sem adták meg magukat. Ekkor a város lángba borittatott, csak a templomnak kell vala Titus parancsa szerint megtartatnia. De egy katona, fölbőszülve a daczoló zsidók ellenállásán, tüzes kanóczot vetett a templomba, és a zsidók szent helye a dúló lángoktól fólemésztetelt. Titus sürgeté u- gyan az eloltást, de senki nem engedelmeskedett. És igy Jézusnak a város és templom sorsát megjövendölő szavai betűről betűre beteljesedtek, s kő a kövön