A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Aranyszáju sz. János életrajza, és

11

rendült, lelkismérete fulánkjai fölébresztették, s megindulván férjéhez siet s lába elé borulván annak térdeit keresztülkulcsolja , esd, hogy a nagy papot a jó püspököt, a hü főpásztort hivassa vissza. Kün zúgott a nép, ben egy szeretett nő zokogott, ezek által Árkád megindítatva még az éjjel követeket küldött János után, kik őt csakugyan szerencsésen visszahozák. Tömérdek nép ment elébe, hosz- szu sorban égő viaszfáklyákkal őt egész a templomig kísérték , hol János egy rögtönözött rövid, de épületes beszédet tartott. Látván pedig az „ad quercum}> zsinat tagjai, hogy János dicsőségesen visszahelyeztetett, félve s szégyenülve elszéledtek.

De csak két hónapig nyughatott az érdemdús aggastyán ; mert ellenei mint megannyi kígyók ismét földugták sziszegve fejőket. Árkádot a szelíd, de ingatag s könnyelmű császárt, ki igen is hajlandó volt föltételeit, s rendeléseit változtatni, neje ismét fölingerlé János ellen. Ez igy történt. Sz. Sofia temploma mellett Eudoxia ezüst szobra egy oszlop fölött állott; szokásban volt, ezen szobor mellett évenkint különféle játékokat, s népünnepeket tartani. Minthogy pedig az illy vigalmak gyakran botrányosak, s a kér. erényekkel meg nem egyeztethetők valának, János ezek ellen nyilvános beszédeiben erélyesen kikelt. Eudoxia ezt hallván, ismét sértve érzé büszkeségét, s azért az előbb majdnem imádott agg ellen szenvedélydulta keblében boszut forralván, férjét asszonyi cselei állal zsina[gyűjtésre bírta. Meg volt erre híva Theophil is, de ez többé nem merészelt megjelenni Konstantinápolyban, hanem maga helyett három püspököt, s általuk némelly — arianusok által szerkesztett — fegyczikkeket (canones disciplinares) küldött, menyekben az foglalíaték, hogy az olly püspök, ki zsinat által té- teték le a püspöki székről s arra vagy maga, vagy császári tekintély mellett föl merészel lépni, örökre fosztassék meg hivatalától. Ezen három püspök, több más az udvar által megvesztegetettekkel zsinatot tart, s János megidézteték. De János a zsinatnak ismét azt feleié, mit az „ad quercum”i zsinatnak, s nem jelent meg személyesen,a miért el is ítéltetett.