A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Aranyszáju sz. János életrajza, és
J 2 Közeledvén a húsvéti ünnepek, inteték a félénk császár hogy parancsolja ki Jánost az egyházból, mégis üzené ez neki, hogy minél előbb mondjon le önkényt hivataláról. János ezt feleié: »én Istentől kaptam ezen egyházi hivatalt , hogy a nép üdvösségére fölügyeljek, nem is mondhatok le róla ; ha pedig ezt akarod, ám lökess ki a városból erővel, hogy híveim elhagyásáért menthessem magamat.” — Látván János ellenei, hogy igy semmire sem mehetnek, a legrövidebb utat keresék, — élete után leselkedtek ; de ezt meg tudván a nép, gyermeki szeretettel párosult hűséggel őrizte püspökét. Azonban Árkád már nem állhatván ellent a körüllevők sok zsarolásainak, fő udvarnoka által ünnepélyesen megparancsolta Jánosnak, hogy »minekutána övéit Istennek ajánlotta volna, azonnal hagyja el egyházi megyéjét. » A nagy püspök mint hú alattvaló , engedelmeskedett a császári parancsnak. Ekkor irta János első nevezetes levelét Incze pápához, mellyben őt Jézus egyháza látható fejének vallja. — A helybeli papok az nap, mely- lyen távozandó volt a hü főpásztor, mindnyájan megjelentek a templomban. János könybe-lábadt szemekkel tekinte szét az őt övedző egyháziak díszes koszorúján, kiknek nemes elszántságával, s bámulandó kitörésével jelenleg felejthetetlen példányul szolgált. A közelálló püspököket és más papokat megcsókold, s tőlök elbúcsúzván a könyezőket a szerhelyen (sacrarium) hagyá ; azután lépett a keresztelő csarnokba, s az ott levő szerpapnőkhöz , s ezektől is búcsút vön. Utolsó szavai a körüllévőkhöz ezek voltak : »ar- czomat többé talán soha nem látjátok, én pályámat megfutottam; egyre kérlek benneteket: az anyaszentegyházhoz rendületlenül ragaszkodjatok, soha tőle el ne váljatok. — Bárki leend utódom, ha nem tolakodva, hanem közösen választatott, mint Jánosnak (magát érti) fejet hajtsatok, mert nem lehet az egyház püspök nélkül. Emlékezzetek reám, az ártatlanul számiizöltre imáitokban!” Tovább nem szólhatott mert a körüllevők fönhangon kezdettek zokogni. Ekkor nehogy a nép között érette valami zavar történjék , a mellékajtón kisietett a tengerpartra, hol