A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
pok ezen itélő-hatalmat a bűnök ismerete nélkül nem gyakorolhatják , valamint a büntetést sem szabhatják ki igazságos arányban , hacsak közönségesen és általában, s nem inkább egyenkint és különösen valljuk meg bűneinket. Ebből az következik , hogy a bűnbánók a gyónásban a lelkismeret szorgalmas megvizsgálása után megismert minden bűneiket bevallani tartoznak, ha még olly titkon és a tiz parancsolatnak csak két utolsója ellen követlettek volna is el, mely- lvek gyakran veszedelmesebbek és ártalmasabbak a lélekre nézve, mint azok, mellyek nyilván követtetek el. Bocsá- nandó bűnöket, mellyekbe többször esünk, anélkül bogy Isten kegyelméből kiessünk, meggyónni jó és hasznos, mint ezt a jámbor emberek példája tanúsítja; mindazáltal ezek vétek nélkül el is hallgattathatnak, s érettök más eszközök által is lehet eleget tenni. Mivel pedig minden még gondolattal is elkövetett halálos bűn bennünket a harag fiaivá és Isten ellenségeivé tesz, azért ezek bocsánatát őszinte és bánatos gyónás által kell Istennél kieszközölni. Ha a kér. hívek iparkodnak minden bűneiket, mellyek emlékezetökbe jutnak, meggyónni, akkor kétségen kívül megnyerendik Isten irgalmasságától minden bűneik bocsánatát. Kik pedig ellenkezőt mívelnek, és tudva némellyeketel hallgatnak, azok nem akarnak, s nem is nyernek Isten jóságától a pap által bocsánatot. Mert midőn a beteg szégyenli az orvosnak a titkos sebet kimutatni, akkor nem használ semmi orvosság. A fönemlítettekből az is következik, hogy a gyónásban azon körülmények is közelebbről megismertetendők, mellyek a bűn nemét változtatják, mert e nélkül magok a bűnök a gyónó által teljesen föl nem hozatnak, és a lelki bíróval nem ismertetnek meg tökéletesen , miért is a bűnök nagyságát igazán meg nem Ítélheti, és a bűnbánónak hozzámért büntetést sem adhat. Azért esztelenség is azt mondani , hogy ezen parancs, melly szerint a körülmények is meggyónandók, henye elmék találmánya, vagy hogy csak egy körülmény hozandó föl, t. i. hogy felebarátunk ellen vétkeztünk. Istentelenség pedig a gyónást, melly az előadott 162
