A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

161 Istennek valóságos ajándéka és ösztöne nem ugyan az em­berben lakozó, hanem csak indító ') Szentiéleknek, melly által a bűnbánó utat készít magának a megigazulásra. És jól­lehet általa a penitencziatartás szentségén kivül a bűnös meg­igazulásra nem jut, mégis előkészül a megszentelő kegye­lem elfogadására a penitencziatartás szentségében. Ezen fé­lelemtől üdvösen megrázkódtatva a ninivíták Jónás intésére félelemmel eltelve tártának penitencziát, és Istentől irgalmat is nyertek. Jóllehet tehát bizonyos emberek (protestánsok) a kath. Íróknak egészen alaptalanul azt vetik szemökre, mintha ezek azt tanítanák, hogy a penitencziatartás szent­sége kegyelmet oszt minden üdvös megindulás nélkül a ré­szesülő részéről: de Isten egyháza ezt soha sem tanította, igv soha sem vélekedett. Ok azonban valóban tévednek, mi­dőn tanítják, hogy a bánatot nem mindenkinek saját akaratja idézi szabadon elő, hanem külsőleg az emberre rátolatik és erőszakoltatik. A gyónásról. Már abból, mi a penitencziatartás szentségének alapí­tásáról szóló tanítmányban fölhozatott, kiviláglik, hogy az egyház minden időben hitte, miszerint maga Krisztus Urunk rendelte a teljes bünvallomást, és mind azoknak, kik a keresztség után elestek, isteni rendeletnél fogva szükséges , mert Krisztus Urunk, midőn e földről föl­ment mennyekbe, a papokat mint helyetteseit hagyá maga után, egyszersmind elöljárókká és itélőbirákká tévé, kik elébe a keresztényeknek minden halálos bűnei ter­jesztessenek, hogy a kulcsok hatalmánál fogva bűneiktől vagy föioldoztassanak , vagy nem. Az mégis világos, hogy a pa­0 Ezen állítás könnyebb megértésére megjegyzendő, mikép különb­ség van indító és benlakozó kegyelem közt. Az indító kegyelem a Szentléleknek amaz átmenő intése és cselekvősége, melly minden jó gondolatot és minden jó tettet, tehát a’ tökéletlen bánatot is előidézi. A benlakozó kegyelem pedig ama cselekvősége és hatása a Szentléleknek, melly az Istennek állandóan tetsző állapotot ered­ményezi, melly nem hirtelen megyen át, hanem bennünk lakozik. Szóval ez azon kegyelem, mellyben a megigazulás által részesülünk, míg az indító kegyelem bennünket a megigazulásra csak előkészít. XIII. ÉVFOLYAM. 11

Next

/
Thumbnails
Contents