A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
160 utalása az elkövetett bűnöknek, összekötve azon fogadással, hogy többé nem vétkezünk. A bánat mindenkor szükséges volt a bűnök bocsánatának elnyerésére. Ez azonban a keresztség után elesett embert csak akkor készíti elő a bűnök bocsánatára, ha az Isten irgal- mábani bizodalommal s mindannak ígéretével van összekapcsolva, mi ezen szentség illő fölvételére megkívántatik, ugyanazért erősíti a sz. zsinat : miszerint e bánat nem csak a vétek elhagyásában, s egy uj élet föltételében és valóságos elkezdésében, hanem a régi élet megutálásá- ban is áll, Ezechiel mondata szerint: „Vessétek el magatoktól a gonosz tetteket, mellyek által vétkeztetek, s uj szivet, uj lelket szerezzetek magatoknak. * S bizonyára ki a sz. férfiak fölhívását (megérti : „Ismerem hamisságomat, és bűnöm előttem vagyon mindenkor ; egyedül neked vétkeztem és gonoszt cselekedtem előtted“ ') „Térj meg uram, és mentsd ki lelkemet; szabadíts meg engem! Elfáradtam fohászkodásomban, megmosom minden éjjel ágyamat : köny- hullatásimmal áztatom ágyamat/'*) „Gondolkodom előtted minden esztendeimről lelkemnek keserűségében;"3) ki megfontolja e fölhívást, annak el kell ismernie, hogy az az előbbi élet fölötti nagy fájdalomból és a bűn iránti erős utálatból származott. Ezen kiviil még azt is tanítja, hogy ámbár a tökéletes bánat (melly Isten iránti szeretetből származik) az embert ezen szentségnek tettleges fölvétele előtt is kibékíti Istennel, mindazáltal ezen kibékülésnek csak akkor vagyon helye, ha a tökéletes bánattal a kívánság köttetik össze e szentségben tettleg részesülni. A tökéletlen bánatról pedig, mennyiben ez a vétek undokságának képzetéből, vagy a pokol- és büntetésnek félelméből ered; mennyiben ez magában foglalja a vétket kerülni törekvő akaratot, és bocsánatot reményi, e tökéletlen bánatról azt tanítja : hogy ez az embert nem csak nem teszi képmutatóvá és még nagyobb bűnössé ; sőt inkább i) Zsolt. 50. 5. 6. 2) Zsolt. 6, 5. 7. — 3) Izaias 38- 15.
