A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
149 rint azt kellene mondanunk: hogy Isten igazulására nincs szükségünk, azaz nincs szükségünk, hogy Isten bennünket igazakká tegyen. Mi önigazolásról beszélünk, mert minden esetre magunknak kell igazaknak lennünk ; de ez nem egyéb, mint Istentől Krisztus érdemei miatt belénk öntött igazság, azaz a mi igazságunk az Isten állal nekünk adott igazság. Nem kell itt megfeledkezni arról, hogy a sz. irás annyira böcsüli a jó cselekedeteket, hogy azt mondja: miszerint Krisztus egy fris viz italt sem hagy jutalom nélkül. Az apostol is állítja: hogy jelen sanyargattalásunk", melly csak szempillanatig tart, és könnyű; fönséges, örökké tartandó , s mindent fölülhaladó dicsőséget szerez nekünk. A kereszténytől azonban távol legyen, hogy ő a helyett, hogy Istenben bízzék, s őt dicsőítse, magában bízzék, s dicsekedjék. Mert az csak Isten emberek iránti véghetetlen jóságának bizonysága, hogy ő azt, mi kegyelmének ajándéka , mint érdemünket megjutalmazza. És minthogy mindnyájan sok dologban hibázunk, tehát Istennek nemcsak jóságát és irgalmasságát; hanem szigorú igazságosságát is szemeink előtt kell tartanunk. Senki, bátor lelkismerete őt semmiről sem vádolja, maga magát ne Ítélje : mert életünk nem fog emberi biró által biráltatni vagy Ítéltetni, hanem az Isten állal , ki a sötétség titkait is világosságra hozandja, és a szivek rejtélyeit is nyilvánosakká teendi. Akkor nyeri meg mindenki Istentől dicsőségét, mint itt vagyon: »mindenkinek megadja cselekedete szerint.“ *) . Ez a kath. egyház tanítása a jó cselekedetekről. Látjuk ebből először, hogy itt nem csak a böjtölésről és alamizs- nálkodásról vagyon szó, hanem a keresztény minden teendőjéről és elhagyandóiról. Másodszor arról sincs itt szó, hogy mi azon jó cselekedeteket egyedül magunktól Krisztus nélkül vihetjük végbe, hanem, hogy azt csak annyira tehetjük , mennyire Krisztussal egyességbeu vagyunk. Ha pedig mi illy jó cselekedeteket Krisztus által végbeviszünk, akkor harmadszor az örök életben mint jutalomban részesülünk. 1) Máté (6, 27.
