A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
94 adják a katolikusok és lulheránusok. A kath. egyház mondja: Jézus szenvedése és halála által tűrte el a bűneink által érdemlett örök büntetést, ugv, hogy az igazuknak a z t többé szenvednie nem kell. Ez azonban csak egy része a mcgigazulásnak. Más része abban áll, hogy nemcsak bűneink büntetései, de a lelkünket terhelő bűnök is eltöröltetnek, megbocsátalnak , s helyettük az isteni mala s z t öntetik szivünkbe. Ezen malaszt által szenteltetünk meg bensőleg, s újjá születünk. Máskép hangzik Luther tanítmánya: ő állítja, hogy a megigazulás által csupán a vétkek büntetései engedtetnek el, a vétek ezután is rajtunk maradván. A megigazult tehát szerinte nem megszentelt, hanem halálos bűnös, sa sir széléig az marad. Nem jobb bensőleg a keresztény a pogánynál, minthogy mindkettő halálos bűnös, csupán azon különbséggel, hogy Isten a keresztény halálos vétkeit fiáért mintegy elfödi, s nem bünteti, mialatt a pogányt kárhoztatja. Világosi) leszen a két tan nagy különbsége a másik kérdést illető felelet után, hogyan igazul meg az ember? A kath. egyház erre igy felel mondhatni, hogy a bűnös a h i t által igazul meg, a mennyiben a hit alapja, s gyökere a megigazulásnak. Ha azonban pontosabban s gondosabban akarjuk magunkat kifejezni, ezt kell mondanunk: megigazulunk a szeretetben munkás hit által, vagyis azon hit által, melly magában foglalja a félelmet, bánatot, s szeretetek Luther ellenben tanítá: egyedül a hit állal igazulunk meg, még pedig úgy, hogy a bűnök büntetései is elengedtetnek annak, ki csupán hiszen, azaz: ki Krisztusban helyezi bizodalmát, Luther igy vélekedik tehát, ki erősen hiszi ezt : Jézus engem a pokoltól megszabadít, az meg van szabadítva. Szerinte nincs többre szükség. Mivel pedig Jakab apostol a cselekedeteknek épen olly fontosságot ad, mint a hitnek, szalmának nevezé levelét. Ez Luthernek főtana, mellyel, mint ő maga mondá, a többi is megáll vagy megbukik. Ilogy pedig ezen tanítmány alaptalan , Krisztusnak csak ezen mondatából is kitűnik :