A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

95

„Nem mindenki a ki mondja nekem: ,nram nram‘ megyen be mennyek országába, hanem a ki atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen be a mennyeknek országába. “

5. §. Luther elégeti a pápai átkozó bullát, az egyház elleni gyűlölete, közös papság.

Mint láttuk Luther maga magát különözte el az egyháztól s egyedül az egyház fejének nyilatkozata hibázott, hogy Luther a kath. egyház tagja lenni megszűnjék. E nyilatkozatot egy pápai bulla tartalmazó, mellyben Lutherre a vissza nem vonás esetében az átok kimondaték. A helyett, hogy a kér. egyházból történt kizáratása őt megrendítette volna, még konokabb lön. Megtámad tatása „az ur szentjének megsértése“ volt miként magát nevezé. Azért ki is jelenté, hogy a ki a bullát el nem veti, boldog nem lehet. Neki szabad legyeu minden szidalmat, minden rágalmat használni, de csak egy, bármilly szelíd szó is ellene, szörnyű bűn volt. A bullát az egyház feje elleni nyilvános lázadásban e szavakkal dobá a tűzbe: „mivel az ur szentjét, (azaz Luthert) megszomorítád , igy szomorítson, és emész- szen meg téged az örök tűz.“ De ez csak gyermekjáték volt, mivel szerinte a római szék minden tanaival s szörnyeivel együtt volna megégetendő.

Luther nem is mulasztott el semmit mindazt végbe- vinni. Gyűlölete a kath. egyház és pápa ellen iszonyatos volt. Nem imádkozhatott többé a nélkül, hogy mindent, mi katholikus, nem átkozott volna. Halljuk saját szavait: „Nem imádkozhatom, átkozódnom kell. Ha mondom: szenteltessék a te neved, mondanom kell egyszersmind: átok, kárhozat,* gyalázat a pápisták — igy nevezé közönségesen a katholikusokal — nevére, s mindazokéra, kik nevedet káromolják. Mondván: jőjön el a te országod, ezt ke'U mondanom: átok, kárhozat, romlás a pápaságnak. Valóban igy imádkozom minden nap. Essék a káromló pápaság, s mind az, mi rajta függ, a pokol fenekére, Amen; a ki kérész-