A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

Az ész mérsékléséről a religio dolgában

71

De mire való ezen vitázás és mért törekszünk annyi okok- és példákkal bebizonyítni az emberi ész gyengeségét, az igaz nyomozásában ? mi van hátra, mint hogy az akadémikusokkal, és skeptikusokkal kezet fogván, a nap alatt semmi bizonyost, semmi igazat ne higyünk! Távol legyen tőlünk minden illy esz- telenség, mert nem kevéshbé esztelenek és sajnálatra méltók azok, kik eszükkel mindent felfoghatni vélnek, mint kik semmit. Odáig védveink a figyelmes olvasót nem vezetik, de nem is vezethetik. Nem mondottuk mi azt, hogy az ész lángja egészen el- oltatott, csak hogy gyönge az, és hogy az igazat igen nehezen szokja és tudja föltalálni, nem pedig hogy annak föltalálásához remény sem lehet, mert ha azt, mi értelmünket meghaladja, mig lelkünket e halandó test nyűgözi, világosan érteni akarnék, a józan gondolkozókat méltó kaczajra ingerelnők. — Mi tehát nem zárjuk ki az elmét, nem az észt az igaz religio nyomozásából, hanem azok mérséklését ajánljuk illy fontos dologban bizonyára mindenkinek fölötte szükségest. Miben áll pedig ezen mérséklés ezennel fogjuk értelmezni.

Szükség először az embernek ismerni saját elméje és esze gyöngeségét, mi igen könnyen megfog történni ha megfontolja, milly és hány okok léteznek, inellyek az embert akadályozzák az igaznak megismerésében, és tévedésbe hozzák. Ha szemei előtt tartja annyi jeles férfiak példáit, kikkel elmére és tudományra nézve alig mérkőz- hetik, vagy legalább — ha csak nem fölötte dicsvágyó, — magát azoknál nem tekinti többre. Minthogy ezeknek nem adatott értelmökkel az igaz religiot vagy föltalálni, vagy az eléggé értettet elfogadni, sőt minthogy világos, miké]) sok hibába, és nevetséges véleményekbe estek, ismerje el valahára, mit reménylhet saját erejével.— Továbbá maga az ész is javalja, hogy sokat ne igényeljen, és sokai ne bízzék magában. Mert ki kecsegtetheti magát , és ki igényelhet magának annyit