A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

Az ész mérsékléséről a religio dolgában

72

hogy azt vélje, mikép ő legjelesebb elmével, s csudálatos Ítélettel bir, melly mindent átlát ? s hogy ő minden hamis Ítélettől ment? hogy ő a tudomány minden segédeszközeivel bir s azokat helyesen használja? Hogy elméje-, és ítélő tehetségének mitsem ártanak, a test rendetlen ingerei, és akaratja, melly- nek — hogy az Ítélet helyes legyen , minden gonosz kívánság, — tehetetlenség- és minden indulatok csalárdságától mentnek kell lenni. Végre hogy ő átlát, sőt nem csak hogy átlát, hanem mindig előtte vannak minden elvek, első igazságok, és eszmék mely- lyeken a helyes ítéletnek alapulni szükséges, és ezen elvek közül a szőnyegen lévő tárgyhoz alkalmas és illőt, nem pedig mást választott az ítélésben. Ki magáról illy fóllengősen érez, az maga sem mentheti föl magát saját Ítélő széke előtt is, ha őszinte számol magával, a gőgösség és vakmerőség vétke alól.

Másodszor minekutána a kevélységet magában föltalálta, és kiirtotta, az ész igényli, hogy alázatosság és a lélek alázódása foglaljon helyet, ezt pedig táplálja a segedelem óhaja és reménye. S minthogy ezen segítséget sem magunktól gyönge lényektől, sem más halandóktól, kik csalhatnak, vagy csalatkozhatnak, mindig és bizton nem reménylhetjük : nincs egyéb hátra mint hogy az Istenhez, mindnyájunk atyjához, s minden jók kútfejéhez alázattal forduljon az emberi ész; tőle böl— cseséget és értelmet esdendő. Amint ezt sz. Jakab is hirdette, ezen szavakkal : „Hogyha valaki közületek bölcse- ség nélkül szűkölködik, kérje azt Istentől; ki mindennek bőséggel és szemrehányás nélkül osztogatja azt, és ennélfogva neki is megadja“ ')• Ezen előkészületek után éberebben vizsgálja az emberi ész a hitet, a hol csak remény van azt föltalálhatni. Gyakran a nem keresőknek is föltűnik az isteni kegyelem ájtatos könyvek, vagy igazságainak hirdetői által „Tagadhatatlan pedig, hogy köny0 1,5.