A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kinyilatkoztatott religio
10 énekeljük előtte a dicsőség s közszeretet hő énekét ; hol van ő — és dicsérendőik őtet !... Azonban kortársaink közé vegyülvén nem találunk kettőt is, kik elveik- s nézeteikben kölcsönösen megegyeznének: ha- sonlag tehát a józan ész ellen tennőkföl, hogy bár ki kortársaink közül képes volna mindnyájunknak religio- igazságot nyújtani. Ha pedig az eszmék országában csak kettőt sem találhatunk, kik egymás nézeteiben teljesen osztoznának; mikép reménylhető: hogy több jelenleg élő egyént bízhatnék meg azzal, miszerint a jelen nemzedék számára alkossanak religioi rendszert? Akarnék ezen religioi mindenhatósággal egy vagy több egyént fölruházni, ki, vagy kik a j ö v ő korban fog vagy fognak élni ? — Ámde ekkor ismét az következik: hogy még mind eddig nem bírtunk igaz religioval; hogy az igazság és erény mind eddig nem vala egyéb a termékeny emberi ész által itt vagy ott kigondolt hazugságok és koholmányok tisztes halmazánál; következik, hogy mi saját fiainkat, unokáinkat és ősunokáinkat ollyatén egyén vagy egyének előtti fejhajtásra akarjuk kárhoztatni, ki- vagy kiknek — nehogy eredeti méltóságunk sérvet szenvedjen — min- magunk sem akarunk meghódolni ; végre következik , hogy nemünket a religiora nézve minden év- hónap- és nap-szerinti változásoknak akarjuk alá vetni. Megengedni ugyan is : hogy egyén vagy egyének, ki vagy kik utánunk fog vagy fognak élni, egyedül az észt követve képes vasy képesek mások számára a religio lényegét és külső szerkezetét szoros pontossággal meghatározni ; — ez nemde annyit tesz : mint tettleg elismerni, miszerint az, mi egy század előtt igazság volt, ar következő században igazság lenni megszűnhet ? Ámde ekkor megfosztatván a nép azon kétségtelen és boldogító meghittségtől, miszerint ő a religioi és erkölcsi igazságok szent neve alatt kormánvoztatik — hol leend a tekintély, melly őt a jónak megtevésére, a
