A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

Gondolatok a christianismusról

224

XXrV. Azoknak, kik a christianismust igazságtalannak, zsarnoknak állítják, a büntetések örökkévalóságát tetszett fölhozni. És valóban ezen dogmának legnehezebben veti alá magát eszünk : hogyan egyeztethetni azt meg Isten jóságával s kegyességével, vagy legalább azon gyönge teremtmények iránti igazságával, kiket ő a semmiségből emelt ki? Ezen dogma a sz. írásban foglaltatik ; azt az egyház tanítja ; s mintegy fölöslegesen hozzá adom, hogy ezt minden keresztény társulatok elismerik: az ellenkező vélemények csak magány vélemények, következőleg értéknélküliek.

De bizonyos-e, hogy az ész nem képes az örökkévaló büntetéseket összeegyeztetni az Isten igazságával? Ha mindazoknak, kik nem részesülnek az örök dicsőségben, örökre az irtózatos kárhozatra kell menniök, azt szabad gondolni, hogy ezen kárhozat csak kevés embereket fog érni; *) ezt lehet mindig reményleni azon religio uralma alatt, melly a töredelmetlenségen és az Isten irgalmábani végbizodalmatlanságon kívül egyéb megbocsájthatlan bűnt nem ismer. Egy más megfejtés sok emberre nézve szigorúbb lenne, én azonban azt vélem, hogy ez igazabb s illőbb a csalhatlan biró igazságos voltához. Fordítsuk figyelmünket egy tiszteletre méltó főpap eme szavaira: „Mi az ég? a jutalom és boldogság helye. Mi a pokol? a nélkülözések és fájdalmak helye. De valamint az égben, úgy a pokolban is különféle lakhelyek vannak : némelyeknek valamint hibájok, úgy büntetésük is különféle ; valamint az égben is a jutalmak az érdem s erény fokaihoz mérvék.“* 2) Emberek, kiket magáról a mindenható igazságáról is olly nehéz meggyőzni, nincs-e írva: „Isten mindenkit saját tettei szerint jutalmaz.“

í) Ezen vélemény nem megegyeztethetlen az evangeliom eme sza vaival : pauci electi- Az orthodox hittudósok kétféle értelemben veszik e szavakat. Mindegyik részen nagyok a tekintélyek ; az egyház pedig errre nézve nem nyilatkozott2) Conférence# de 1’ évéque d’ Hermopolis, tome IV. p. 179.