A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Gondolatok a christianismusról
214 nek leszünk irántuk. Oh de a szeretet ismét megnyitja előttünk a kegyelem tárházát! Üdvözítőnk egy — a bánatnak mélyenkeserü érzete közt lábaihoz leomolt nőhez igy szóla : „Mivel sokat szeretett, megbocsáttatnak neki sok vétkei“ — Midőn ennyi bátorító irgalom-szózatok zengedeznek füleinkbe, távol hogy komor alakúnak mondjam areligiot; sőt inkább megvallom, tartok, nehogy — fölöttébb hajlandók lévén álmegnyugtatást szerezni magunknak— csak megcsonkítva fogadjuk el az élet tanít- mány öszvegét; tartok, nehogy a határtalan jóság elfelejtesse velünk a változhatlan igazságot, és nehogy mondván: Isten a bocsánatra mindig kész, nagy vétket kövessünk el, a kegyes atyának jóságával szent törvényei’ megsértésére visszaélvén. XV. Szégyenünkre bár, de le kell lepleznünk az indokot, mellytől ösztönöztetve a religiot szigorról vádoljuk. 0 a mennyei jóság szülöttje lévén, szelíd, kegyes és vigaszszal teljes ; ő a háborító nyugtalanság helyett csöndes békét nyújt kebleinknek ; a keserűséggel vegyüli s megbánásban termékeny kéj helyett tiszta boldogságot szerez! Ez azonban nekünk nem elég; nem ez az, mit mi tőle igénylünk. Mi — valljuk meg — azt akarnék, hogy engedjen meg élvezhetni mindent, mi csak bir csáberővel , sőt hogy engedékenysége által még igyekezzék is mind attól megfosztani kéj-élvezetinket, mi ezekben keserű és előbb-utóbb bánatot okozó; mi akarnók, hogy a vétségek bölcsőjében ő ringasson, ő szenderítsen el bennünket... Ez valóban nagy oktalanság! A kér. religio mindennel kinálkozhatik a bűnösnek, csak aljas kéjekkel nem. Vétkeztél, zokogj ; az önzés, gőgösség és bosszúvágy rabszolgává tőnek, rázd le e durva igát. De valljon a kér. religio okozá-e, hogy pálczát kell törnöd féktelen vágyaid fölött ? Mi ezen religiot csak szeretetre méltó- és jótékonyságáról ismerjük. Megfeledkeztünk arról, miszerint — egykor őt nem ismervén — vezér nélkül botorkáltunk a sötétségben, és hogy siralmas helyzetbe jutottunk. De ha akarjuk, ő kész sebhedt szi
