A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

Gondolatok a christianismusról

213

Krisztus előtt az embereklstennek hatalmát tudták csak rajzolni. Mi sem haladja föl Mózsesnek „legyen világosság“^ fönséges voltára nézve. Midőn Homer a főisten hatalmát akarja ecsetelni, igy szól: Redőkbevoná Jupiter szemöldökeit, s megreszketteté Olympus hegyeit. A christianismus tudja egyedül Istennek jóságát rajzolni. Az ima, mellyre üdvözítőnk taníta bennünket — e szavakkal kezdődik : Mi Atyánk! — Fölnyitván az evan- geliomot, e szavakra találhatok : „Jőjetek hozzám kik szenvedtek és én megvigasztallak titeket.“ Ő, ki szavait igy intézi hozzánk, majd azon örömről beszél, mellyet a bűnös megtérése szerez az égnek, s melly még az igazak állhatatosságából származott örömnél is élénkebb ; majd a tékozló fiúról vagy ama családatyáról szóló példázatot hallatja velünk, ki az utolsó órában jött munkásoknak nagylelkűen annyi munkabért ada, mint a kik egész nap dolgozának. Máskor pedig nem példázatok, hanem való dolgok által világosítja föl Krisztus elménket, lágyítja sziveinket. A zsidók egy házasságtörésről vádolt nőt vezetnek elébe, kit is e végett megakarának kövezni ; s ő e szavakat irja a földre : „A ki közületek bűn nélkül van, az vessen először követ reája.“ íme mindnyájan hallgatnak, s megszégyenülve lassankint eltávoznak. Maga maradván egyedül ezen asszonynyal, mond neki Jézus: „Menj, és már többé ne vétkezzél.“ Milly szabatosság a vádlókhoz intézett szavakban ! milly szabatosság és szelídség azon szavakban, mellyeket a vádlott nőhez intéz vala!—Azon Isten, ki az evangeliomban adatik elő, irántunki jótéteményeiért csak szeretetet igényel. „A ki szeret, betöltötte a törvényt“ mond egy apostol. „Szeress, és tégy mit akarsz“ mond sz. Ágoston. A szavak, mellyek tiszteink teljesítésére sarkalnak, bájteljes indokokat foglalnak magokban ; mert ha szeretünk lángolva , örömmel teljesítjük kivánatit szeretett tárgyunknak. Azonban gyarlóságunk egyik osztályrésze, hogy gyakran megfeledkezünk szeretett Istenünk parancsairól, vagy ha azokról meg nem feledkezünk is, mintegy akaratlanul is hűtle-