A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kath. egyház és proselytismusa
137 Ezeknek kötelességük, nem csak egyesben legjobb meggyőződésöket követni, hanem, mint népvezetőknek az igazság- és élethez, szorgosan vizsgálni, részrehajlás nélkül nyomozni, komolyan, és éretten határozni. A mi innen az anyaszentegvházon kívül létező nagycsoportnak javára lehet, az úgy látszik, nekik hasonlóképen nem lehet hasznukra. Azonban, ha meggondoljuk, milly sokat tehet a csalódás, milly hatással bírnak az öröklött előítélet-szokás- és zsenge ifjúkori benyomások a gondolkozó emberekre is, ha megvizsgáljuk, milly fonák nézetekkel, vastag tudatlanságot eláruló, és teljesen alaptalan véleményekkel volták, s vannak az elszakadt pártoknak egyébiránt legtudósabb férfiai is a kath. anyaszentegyház szelleme és tanítása iránt: akkor hajlandóbbak vagyunk ezen gyászos elámitáson inkább sajnálkozni, mint áz akarat, és gondolkozás - mód fölött ítéletet hozni. Hol van határa a meghasonlásnak, és kinek lenne joga azt kitűzni, most, midőn a meghasonlás már 300 évtől folyvást tart? Az anyaszentegyháztóli elválásban folytonos megmaradás emberi, s igy erkölcsi betudásnak alávetett tett; a hol tulajdonkép attól függ a dolog, valljon valaki tudja-e, hogy mit tegyen, s valljon akarja-e azt, a mit tud. Hol ezen föltételek hiányzanak, ottan alaptalan a személyes betudás. S azért ezerek, és ezerek lehetnek a kath. anyaszentegyházon kívül, kiknek mindazonáltal elszakadásuk nem tulajdonítható, hanem ekkor csak látszólag vágynak az anyaszentegyházon kívül, valósággal pedig annak tagjai. Mi tudnillik senkinek szívébe be nem láthatunk s azért nem tudhatjuk, valljon a kath. anyaszentegyháztól önhibájából pártolt el, vagy sem? S azért kit sem ítélünk meg, hanem a bírót, és mérleget, mellyben megméretik, kiki magában hordozza tulajdon lelkismeretében, s mellynek Ítélete szerint felsőbb bírójával maga számolhat. Ha tehát valaki által azok közül, kik az anyaszentegyházon kívül vannak
