A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
A pápák utazása
73 zett hathatós imával mindenkit folbuzdított ') a legtisz- teletre méltóbb papok kíséretében, és pápai diszöltö— 0 A szenteknek tisztelése, és segítségül hívása a katholika egyház értelmében igen jól megfogható az isteni kinyilatkoztatásnak azé, sa más világi szentek közösségéről való tanításából. Közösségnek nevezi a szent irás azon malasztteljes összeköttetést, mellyben vágynak a hívők a) Krisztussal (Korinth. 1. lev. 1,9; X, 16.) b) a Szentlélekkel (Kor. 2. lev. XIII, 13; Filip. II, 1.) c) a mennyei Atyával, és d) egymással. (Ján. 1. lev. 1,3) A keresztények kölcsönös segedelmezése, a mennyiben ez hitbeli összeköttetésök kifejezése, szinte közösségnek mondatik. (Kom. XV, 26; Kor. 2 lev. IX, 13; Zsid. XIII, 16.) E szerint a hi vök, kik nemcsak külsökép, hanem bensöleg is munkálkodó hit, erős remény, és élő szeretet által az egyházhoz tartoznak, egy szent közönséget képeznek, mert egy Istennek gyermekei. (Ján. 1 lev. Ill, 1.) Ezen szent közösséget és Isten gyermekséget azokban eszközli a Szentlélek, kik magokat általa vezéreltetni engedik. (Rom. VIII, 14—17). Ezen közösség kiterjeszkedik a más világra is, és föntartja azt a szeretet köteléke, melly sziveinkbe öntetett a Szentlélek által (Rom. V, 5) és soha vége nem leend. (Kor. 1 lev. XIII, 8 ) A szent szeretet által az Istennek ezen, s a más világon létező fiai Krisztusban örökre egy egyházzá alakulnak, mert az Isten „ötét fejévé tette az egész egyháznak, melly az ő teste, és annak teljessége, ki mindent mindenben betölt.“ (Efez. I, 20—23). Az ezen s a más világon létező Istenfiainak e közösségéről való hitben tiszteli az egyház a tökéletes igazak emlékét a Megváltó (János VIII, 39, 40) és az apostolok példája szerint (Rom. IV, 3; Zsid. VI, 12, 13; XI; salb.) azonban a — gyakran kétértelmű — polgári erények emlékünnepét szívesen átengedi a köztársaságnak. Azoknak józan tisztelése által, kik Istent szent életök által dicsőítették, és őt most legtisztább szerétéiből örökké dicsőítik, épen olly kévéssé kisebbül az Isten tisztelése, mint midőn kortársainkat tisztelve becsüljük kitűnő erényeik miatt. Ezen fölül a keresztény a valódi erényben Isten kegymüveit szemléli , és igy Istent az ő szentéiben dicsőíti. És midőn mély tisztelettel tekint Krisztus kitűnő s jeles követőire, benne is fölgerjed az azok erkölcsei iránt való szeretet,
