A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
A pápák utazása
74 nyében útnak indult. A ravennaiak egész Aquilaig jöttek elejbe. Innen sírva kísértetett Paviába a lombardiai kiés kedélyében hasonló gondolkozásmód fejük ki,melly magát az életben bizonyság nélkül nem hagyja. Azért magok az apostolok is fölszólították a hívőket, hogy példájukat figyelemre méltassák, (Kor. 1 lev. IV, 16; Thess. 2. lev. Ill, 7—9; Filip. Ill, 17) és ügyeljenek a tanitók viseletére (Zsid. XIII, 7) és épen nem féltek, hogy ez által valakit elvonnak Jézus Krisztus életének megfontolásától. Az egyház is szinte illy kévéssé ismeri ezen szűkkeblű félelmet, és a szentek tiszteletét mint üdvös erény-eszközt ajánlja, de elegendőkép el is távolított minden visszaélést attól, ki szavát hallja. Természetesen tiszteli ő átköltözött részeseinek maradványait is mint drága emléket, és azoknak csontjait különösen tiszteli, mint létrészeit azon lepelnek, melly méltónak találtatott arra, hogy a Szemléteknek lenne temploma. (Kor. 1. lev. VI, 19.) Abban győzték le a szentek a világot; abban vívták ki az isteni szeretet nagy mennyiségét, és valaha a közönzéges föllámadás- kor ugyanazt éltetve, dicsőítve, és magasztalva ismét fölöltendik, és abban az Istent örökké szeretendik, és kimondhatlan boldogságot fognak élvezni. (Kor. 1. lev. XV, 33—35). Itt épen nem szükséges további nyomozás, hogy az egyház azon esztelenséget, mintha valamelly szent képének vagy csontjának némi ereje volna, a legvilágosabban elveté. (Conc. Trid- Sess. XXV.) A mi már a szenteknek a közbenjárásért való segítségül hívását illeti, az is az ezen s a más világon létező Istenfiainak közösségérőli hitből származik. „Az Isten szeretet“ (Ján. 1. lev. IV, 16) és valódi boldogulásunkat akarja. Ez a Megváltó akaratja is, ki magát a mennyei Atyánál értünki közbenjárásnak lenni mondja (Lásd Rom- VIII, 34; Zsid. Vll, 25; IX, 24; Ján. 1. lev. II, 1.) Valamint tehát az Istennek irántunk való örök szeretete Krisztusban mint értünk való könyörgés mutatkozik; úgy ugyanazon szeretet magát az ezen s a más világon létező minden Istenfiaiban mint a szenvedő s küzdő egyházért való közbenjárás fejezi ki. A még nem végkép tökéletesek boldogulását óhajtó szeretet, a mennyiben ezek az isten kegyelméből még ki nem estek, és a kárhozatnak nem adattak át, Krisztustól, mint az Isten minden fiainak fejétől szár-
