A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Husz János

327

tikai észrevételek — s adatokkal bebizonyítni a határozat eredetiségét; a követelt rendelet így hangzik: „Cum Joannes Húsz fidem orthodoxam pertinaciter impugnans se ab omni salvo conducto et privilegio reddiderit alienum, nec aliqua sibi fides, aut promissio de jure naturali, divino vel humano fuerit in praejudicium Catholicae fidei observanda.“ ') Hogy e határozat nem egyéb koholmánynál már annak szerkezetéből is kitetszik, s valóban hogy azt mint igazat némelly protestáns iró elfogadta, aligha egyébnek lehet tulajdonítni, mint azon igazságot nem ismerő párt szellemnek, melly erős kezekkel karol át mindent mi a katholika egyházra a szennynek legalább kül színét vonja. De diadal- maskodniok mind e mellett sem lehet, mert igaz az mit Herder mond: „Religion, Vernunft, und Tugend müssen durch die tollesten Angriffe ihrer Gegner unfehlbar einmal gewinnen.“

Valóban arról hogy az egész határozat koholmány meggyőződni nem nagy fáradságba kerül, mert elég azt össze hasonlítni a zsinat valódi — mellynek igazságát még senki sem vonta kétségbe — határozatával, s azonnal ki fog világlani, hogy az vele homlok egyenest ellenkezik, s igy ön magának mondana ellent a zsinat, mellyet illy következetlenségről ki merészelne vádolni? Azon fölül most e kérdés támad, milly kútfőből mérité Von der Hardt a követelt határozatot? az úgy nevezett „Codex dorrianus“-ból 300 évvel később , mint a constanczi zsinat tartatott. Tehát hosszú három századon át ismeretlen volt e minden emberi jogot sértő határozat, s mi legkülönösebb, az egyház, ki annak, mint elleneink akarják, létesítője mit sem tud, de nem csak ő, hanem még azok sem, kiket ez ügy leginkább érdekelt — a husziták — kik a baseli zsinattól védlevet kértek, s kaptak is. Már e védlevél minden töltéte gúnynál mi lehete egyéb? ha áll, hogy

) Von der Hardt t. 4. p. 522.