A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
A primatusról
289 tanítottak, nem hívén pedig a hitegység körén kivűl esnek. De ez nem történik, ha az egyházban létezik fő, mellynek az egész testbeni mozgalmakról tudása van és egyszersmind joga a helytelen mozgalmakat helyre igazítani. S ha már Péter idejében szükséges vala illyetén fő, ez a későbbi időkben annál szükségesb lön, minél inkább nőttön nőve a keresztények száma. Azért tön Febronius a pápa nem nagy barátja is illy vallomást „oportebat unam aliquam, et singularem Ecclesiam constitutam esse cujus ope et auctoritate per orbem terrarum innotescerent, qui in provinciis peculiaribus deteguntur haereticorum errores; ac doli, quaeque his malis adhibenda sint remedia, et una in- primis eademque perstaret inconcussa fides. Per hoc medium dissitae etiam Ecclesiae inter se conferunt, et sub directione atque auctoritate communis omnium Primatis communi bono consulitur '). Mind ezekből következik, hogy a primatus most is a püspökök között egyet, és pediglen szerintünk — katholikusok szerint — a romai püspököt, kiben az anyaszentegyház Péter óta szakadatlanul Krisztus helytartóját , s Péter utódját tisztelte, illeti ; és pedig azon egyszerű okból, mivel Péter az egyház látható feje Romában volt, ott püspöki széket alapított, s végre ott Krisztusért mint martyr vérét ontotta. Bizonyára tehát jogait, kiváltságait utódira áthagyományozta. Mindenek előtt itt közbevetőleg azt kellene megmutatnunk, hogy csak ugyan Péter Romában volt. Azonban ezen történeti kérdés annyira meg van vitatva, annyira világosságra hozva, és pedig nem csak katholikus, hanem protestáns tudósok által is: hogy annak megmutatása végett sok történeti adatot fölhozni fölösleges dolognak tartjuk. Elég legyen tehát nehány közönségesen elismert nagy tekintélyű történetíróra hivatkoznunk, kik legvilágosabban tanítják, hogy Péter Ro') De Slalu Eccl. p. 109. edit. 2. Munk. XI. köt. 19
