Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
Töredék sz. Basiliusnak a sz. Lélekről irt könyvéből
73 hasd mi légyen a Fii'm túl, a kezdetet még Is ki nem kémleled. Ezen oknál fogva tehát a Fiút az Atyával együtt érteni üdvös. Ha pedig helyre képzelik alantabb lenni a Fiút az Atyánál, úgy, hogy az Atya a magasan üljön, a Fiú pedig valamelly alacsonyabb helyen létezzék, vallják ők ezt, mi hallgatunk, minthogy ezen beszéd már magában képtelen. Mert a kik tagadják az Atyának mindenekre való kiterjedését — holott a józanok hiszik, hogy az Isten magával mindent betölte — az okoskodásban is ingatagok, és nem is emlékeznek a látnok eme szavaira : Ha fölmenendek az égbe, te olt vagy, ha áléi szállók a pokolba, jelen vagy, 13-8. Zsoltár, kik az Atya és Fiú közt föl és alosztályoznak. De hogy mitsem mondjak tudatlanságuk megczáfolására, kik a szellemi lényeknek helyet tulaj doni ínak, mi mentheti ki gonoszságukat, midőn olly szemtelenül ellenkeznek az Írással? Hlyen ez: Ülj a jobbomra. 109 Zs. Ülj a fölségnek jobbján a magasságban. Zsid. lev. 1, 3. Mert ez: jobb nem jelent alacsonyabb helyet, mint ezek akarják , hanem ahhozi viszonyt, a mi egyenlő ; minthogy a jobb nem vétetik anyagilag — mivel így valami bal is lehetne az Istenben — hanem a veleiilés érdemdús szavaival a Fiúnak magasztosságát és dicsőségét fejezi ki az irás. Következik tehát, hogy e szóval a méltóság alsóbb fokát állítsák. De értsék meg, hogy Krisztus az Istennek ereje, az Istennek bölcsesége. Korinth. 1, 24; lényegének képméisa , és dicsőségének fényessége. Zsid. lev. 1, 3. hogy ezt jelelte meg az Atya Isten, és ebben vagyon tökéletes alaprajza. Mindezek tehát, és az összes Írásnak más bizonyítványai az alábbvalóságot jelentik-e, vagy pedig szintannyi dicsszavaknak mondandjuk., mely- lyek az Egyszülöttnek fönségét, és az Atyával egyenlő magasztosságát kürtölik ? Hallják továbbá magát az Urat, ki magának az Atyával egyenlő dicsőséget követel mondván: A ki engem léit, léltja az Atyát is. Ján. 14, 9. ismét: Midőn eljő az <1 Atyjának dicsőségében. Márk 8,