Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
Töredék sz. Basiliusnak a sz. Lélekről irt könyvéből
74 38. Hogy mindnyájan tiszteljek a Fiút, a mint tisztelik az Atyát. Ján. 5, 23. szinte: Kt láttuk az ö dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét. János 1, 14, végre : Az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelében vágyott. Midőn ezekben mire sem ügyelnek, az ellenfélnek rendelt helybe iktatják a Fiút. Mert az atyai kebel a Fiúhoz méltó hely, a zsámolyi alacsonyság pedig az alattvalókhoz illő. Mi a következőkre sietvén futólag, érintők a bizonyítványokat, te pedig időzés gyanánt ösz- szegyiijtve az okokat a Fiúban a dicsőségnek fönségét, és az erény kitűnőségét szemlélheted. Bátor ezek sem látszanak csekélyeknek a józan hallgatók előtt, ha csak valaki anyagi értelemben nem veszi e szavakat jobb, kebel, és helyhüz szorítja az Istent, alakot, idomot képez, és testi helyzetet, mellyek az egyszerű, végetlen, és szellemi lényeknek élelmességétől igen távol vágynak , azonkívül pedig az igy értőnek aljas gondolata szintúgy háramlanék az Atyára is, mint a Fiúra. így tehát nem a Fiúnak méltóságát kisebbíti, hanem káromlása Isten elleni bűnnel növekedik, ki illyeket állít. Mert minden, a mit a Fiú ellen fölhozni merészkedik, lehetetlen, hogy az Atyára is át ne szivárogna, és költeményének , a ki az Atyát magasbra helyzi, a Fiúnak pedig alsóbb helyzetet tulajdonít - mind az következete, mi az anyagiakban történik. Ha mindez az ital, vagy kórság által megzavart agynak ábrándja, hogyan lehet megegyező, azt, ki természetre, dicsőségre, és méltóságra nézve az Atyával egy, evvel nem dicsöítni, is imádni azoknak, kik ő tőle magátol tanítattak , hogy ki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli? Ján. 5,23, mit mondjunk tovább ? mit fogunk a minden teremtménynek rettentő és általános Ítéletekor mentségül fölhozni, minekutána az Ur nyilván kijelenté, hogy eljövend az Atyának dicsőségében. Mát. 16 , 27 ; és István látta Jézust az Istennek jobbján állani; Pál is a szent Lélektől áthatva bizonyítá, hogy Jézus az Istennek jobbján vagyon. Rom. lev. 8. 34. Sőt maga az Atya mondja: Ülj az én
