Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Töredék sz. Basiliusnak a sz. Lélekről irt könyvéből

62

kodnánk elhagyni a legapróbbikát Is. Ám a mellyek megmagyarázását hizodalmasan kérted, azok kicsinyek és nagyok: a kiejtés foglalatját tekintve aprók ugyan, és azért talán niegvetendők; de a kijelentett dolgokért nagyok: a mustármag hasonlatára, melly legapróbb lévén minden száraz magok között, ha illő gonddal ápoltatik, elég nagy magasságra emelkedik, minekutána, a benlé- tező erő kifejlődött. Hogyha valaki a szótagok fölötti beszélgetésünket ’), hogy a zsoltár szavaival éljek, neveti ; az ugyan tudja meg, hogy nevetése hitvány gyümölcsét veszi: mi pedig semmiképen sem engedvén se az emberek szidalmaiknak, se azok gyalázásuktól le nem győzetve , meg nem szüntetjük a vizsgálati iigyekeze- tet. Mert távol légyen, hogy ezért mint csekélységért szégyenleném magamat; sőt ha fontossága legkisebb részére eljutandok, mind magam örvendeni fogok, mint ki sokra ment, mind pedig hogy az ezeket velünk vizsgáló atyafira nem középszerű haszon szállott, fogom mondani. Látván tehát a legapróbb szavakban a legnagyobb vitályt, gyümölcsét remélve nem vetem meg a munkát: a beszédet mind nékem hasznosnak, mind a hallgatóknak elég nagy gyümölcsét liozandónak vélvén. Azért már (mert meg kell mondanom) magával a szent Lélekkel elkezdem a magyarázást. És ha akarod hogy a vitába be ereszkedjem, egy kevéssé ezen kérdés eredetére térendek ki.

A minap midőn a néppel imádkoznám, és mind a két módon elvégezném a dicsőítést: az Istennek és Atyának , már: a Fiúval a szent Lélekkel együtt, már: a Fiú által a szent Lélekben ', néhányon a jelenlévők közül, bűnről vádolának, mondván, hogy mi nemcsak idegen és uj, hanem egymással ellenkező szavakkal is élünk. Te pedig azok hasznára, vagy ha ők végképen gyógyithatla- nok, azoknak, kik illyekre bukkannak, bátorságukra ügyelve> ezen szavak erejéről némi világos tanítást

) Zsol. CXVIII. 85.

I