Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
Szíváldozat
Sziváldozott. Jézus, te atyádnak láng-szivéből Örök sugárömledvény, Te az égnek világtengeréből Hozzánk leárangó fény! Téged lángra gyulva zengenek A szeraphok ezrei Körülötted áldva lengenek A cherubok sergei Néked lelkemet Egész szivemet Néked áldozom. Istenige, minden teremtmények Te világa , életök! Hangozál, — s elédbe gördiilének , Hangzék neked énekök; Jár köriiled az egész világ , Zsámolyod az órion, Atyád szivén fejlő szép virág! Áldalak óh liliom ! Néked lelkemet, Egész szivemet Néked áldozom. Reggel a nap néked aranyával Hódul a bérczonnobon, Este a hold sugarával é Hirdet a sirhalmokon.1 Neked zeng a csattogány dala A virágok szőnyegén, Néked hull az égnek harmata A rózsának bájölén Néked kelkemet Egész szivemet Néked áldozom.
/
