Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
Abeilard s a tanjai által okozott theol. s polit. mozgalmak
101 lenni. J) A fönforgott kérdés tehát legegyszerűbben kifejezve , ebben állt: valljon az értelem szemeivel tekintett láthatlan dolgok valósággal léteznek-e valamelly eszményi alakban ; — vagy tán csak elvonatok (abstractions) , elménk képzetei, nyelvünk kifejezései-e? E kérdés, mint kiki észreveheti, koránsem hitvány; sőt inkább a philo- sophiában legfontosb föladatot képez, érdekli az egész religiót, s megoldása utolsó elemzésben vagy spirituális- must vagy materialismust eredményzend. Az ugyan igaz, hogy e föladatnak következményi fonalát végig nem minden időben fonták, s hogy ezen elvek kifejtésének határai az idővel s a különböző szellemirányok szerint különbözők: mindazonáltal a sarkalatot, melly körül az emberi tudomány vizsgálódásai forgolódnak, még is mindenkor és mindenütt az képezi. S tulajdonkép nem is Roscelin vagy Champeáuxi Vilmos óta létezik e vitály; eleje ennek magában a történetnek bölcsőjében mutatkozik; gyökere a megesett ember szivében rejlik; s mára kisdedkornak első évszakában tűnik föl; midőn a gyermek e kérdést intézi hozzád: Igaz-e az ? A gyermek t. i. beszéded őszinteségéről tudakozódik; tudni akarja,igaz-e előadásod? mondásod valóban létező tárgynak felel-e meg, vagy tán csak elméd költeményének? Ő igazságot keres, tehát philosophus : és kérdése, melly kitiinőleg bölcsészeti, ha ma- gasb fokozaton képzeled, ugyanaz, s csak alakilag különböző attól, melly Plató és Aristoteles, Salamon s az academia, sz. Pál s az areopág, a realisták meg nomi- nalisták közt; azon tudomány közt, niellyet Isten nyilatkoztatott ki, és a között, melly az embertől veszi eredetét; az észpliilosophia közt, melly innen alól indul ki hogy fölemelkedhessek, s az isteni bölcsészet közt, melly onnét fölülről bocsátkozik le, hogy az alanti tárgyakra világot derítsen — forgott főn. E vitálykérdésben minden philosophoknak volt osztályrészük; sőtfeszegetését ') A realisták alapmondata ez volt : res de re praedicari non potest, sed idea de ideis. A nominalisták-é pedig : entia non sunt multiplicanda praeter necessitatem.
